Életének hatvanhetedik esztendejében, súlyos betegség következtében január 25-én elhunyt Gyurek László, Nógrádkövesd egykori polgármestere, aki 1994 és 2024 között megszakítás nélkül három évtizeden keresztül szolgálta az önkormányzat vezetőjeként faluját.
***
E sorok írója pontosan nem is tudja megmondani, mióta ismerte és tisztelte Gyurek Lászlót, de az biztos, hogy a munkakapcsolatunk több mint húsz évre nyúlik vissza.
Újságíróként mindig szerettem Nógrádkövesdre járni, mert ott a sajtó munkatársait kiemelt szeretettel fogadták, bármilyen pártállást vallott is az illető firkász. Gyurek László sohasem tagadta baloldali érzelmeit, nem egyszer említette nekem, ami belevésődött agyamba: „Henrik, itt nem lehet nagyon fideszes a lakosság, elvégre vasutas közösség vagyunk”.
Évente két alkalommal legalább ellátogattam hozzájuk, ha olyan téma adódott, bizony többször is. Tavasszal bámultam a polgármesteri hivatal melletti domboldalon sorakozó pompás veterán járműveket, az autócsodák megtekintésére messzi földről érkeztek vendégek ide, a Galga-mentére. Augusztus közepe táján pedig a fasírtfesztivál hívta ízeivel a vendégeket. Én magam kiváltképp élveztem a húsos falatokat, a sok tészta – és krumplikészítmény, pampuska és haluska mellett rendkívül jól esett e falánkságok kóstolása.
Ilyenkor, nem ritkán néhány sztárvendéggel is alkalom teremtődött némi beszélgetésre. Az egyik ilyen emlékezes tereferém a jófajta házipálinka kóstolgatása közben a tévés személyiséggel, Sváby Andrással volt, aki miután megtudta, melyik lapot képviselem (a Nógrád Megyei Hírlapot), élcesen-viccesen csipkelődni kezdett velem, hogy „köszöntöm a kormánypárti média jeles képviselőjét”, mire a polgármester úr rögvest megvédett, mondván „nem abba a táborba tartozik ő”.
Tavaly tavasszal egy közös ismerősünktől hallottam, hogy Gyurek László mostanában gyakran betegeskedik. Nem akartam elhinni, hogy ezt a mokány, erőteljes testalkatú férfit bármilyen kórság megtámadhatja. Reméltem, találkozunk még egyszer az életben, és tréfálkozhatunk egymással egy jót, hallhatom a nevetését. Sajnos, ez már nem valósulhat meg.
Nyugodj békében Laci bátyám!
