Vesztét érzi a Fidesz. Nagyon a vesztét. A mind markánsabban fokozódó pánikhelyzetnek számos erőteljesen megmutatkozó jele akad már: kapkodás, elhamarkodott kijelentések, magabiztosnak tűnő, de cseppet sem hatásos magyarázkodások, és mellette egyre jobban tobzódó hataloméhséggel telített öntömjénezés, nem kevés diktatórikus vonással elegyítve.
Ezek sorában utalhatunk a még mindig nem csillapítható Szőlő utcai botrányra, Lázár János romákkal kapcsolatos kijelentéseire, a kidüllesztett mellekkel közölt tizenharmadik és tizennegyedik havi nyugdíjra, amire már sok érintett csak legyint, nekik ennél régen jóval több járna, hogy emberibb körülmények között élhessenek és ne kelljen a móriczi Hét krajcár módjára egyenként összekuporgatni a forintdarabkákat a következő bevásárlásra.
Ehhez a vonulathoz kapcsolódik egy fejlemény, amire jóbarátom hívta fel a figyelmet. Elküldte ugyanis a berkenyei önkormányzat február 9-én tartandó képviselő-testületi ülésének meghívóját, amelynek hetedik napirendi pontja így hangzik: Tisza Párt „megszorító csomagjának” elutasítására tett felhívás megtárgyalása. Amikor ezt megtekintettem, arcomon először kisebbfajta döbbenet ült ki, ami csakhamar kényszerkacagásba váltott.
Mi is ez voltaképpen? Nem más, mint egy újabb Fidesz-trükk a települési önkormányzatok befolyásolására, megtévesztésére és irány a totális alárendelésükre. Személy szerint jómagam, de a baráti körömből több személy egyáltalán nem szimpatizál a kormánypárt legjelentősebb kihívójával, én magam sem tartom egyéniségében sokkal különbnek a nárcisztikusan önfejű és pökhendi Orbán Viktornál Magyar Pétert, de ebben a tekintetben kismértékben meg kell védenem őket, mondván itt egy „kamu”, azaz hivatalosan nem létező elképzelésről van szó, aminek valóságtartalma szinte a nullával egyenrangú. A Tisza ugyanis nem hatalmi tényező, nem ők szabják meg a divatot, nem ők hozzák létre ama spanyolviaszt, azaz nem dönthetnek most semmiről, ami törvényileg, rendeletileg szabályozhatná a magyar állampolgárok mindennapjait. Vagyis a semmiről, egy kalapnyi levegőről szavaznak majd a falvakban és városokban, egyfajta központi parancsra a helyi közélet irányítói. Ezen az alapon akár azt is szövegbe formálhatnák, hogy nem teljesítik Gipsz Jakab azon kívánságát, hogy a községi katolikus templom tornyán lévő érckakast élőre cseréljék, mert ő annyira szereti a hajnali kukorékolást.
Azaz bátran kijelenthetem: a Tisza Párt „megszorító csomagjának” elutasításáról (már ez is önmagában prejudikáló tényező!) szóló határozat nem más, mint merő hülyeség.
