Eljött április tizenkettedike. Mennyi, de mennyi magyar ember várta epekedve ezt a napot, ezt a tavaszi hétvégét, vágta a centiket a létező, vagy csak a képzelet által megvilágított szalagon, hogy felvirradjon végre az a nap, amelynek végén majd ki-ki örül, ujjong, avagy rémisztően kesereg, netán sírás-rívásra adja a fejét.
Ébredés hajnali ötkor. Készülődés közben gyors szörfölgetés az interneten, miként is értékelték a ma a végső ütközetre harcba szálló politikai erők a kampányidőszak végóráit. Fideszesek Pesten, tiszások Debrecenben, a Mi Hazánk Mozgalom képviselő(jelöltje)i vidéki körutakon igyekeztek még mozgósítani, ami mozgósítható.
Itt, a mi szép földünkön természetesen Orbán Viktor szombat délelőtti villámlátogatása volt a sláger. Ami csak a laikusok számára lehetett megtévesztően meglepetésszerű, mert a kormánypárt természetesen külön-külön értesítette a megfelelő helyeken előre regisztrált szimpatizánsait, hogy a „Főni” ekkor és ekkor érkezik, hogy ha már a Költészet Napját írjuk, hadd lássa meg „mennyit ér a palóc tartomány”. Naná, hogy a kormánypártisággal meglehetősen erősen vádolható helyi média szereplői – akiket nem kevesen úgy tartanak számon, mint a Barna János és Balla Mihály Fidesz-cézárok által kézileg vezérelt alakulatot – máris az orra alá dugták a kék színű (!) mikrofont, és kérdezgették, miközben körbetekintett a szintén a Fidesz szponzorálta dzsemboriban. Orbán Viktor azonban némiképp elvetette a sulykot, mondván azt mondta, ez a mai Balassagyarmat még a régi Európára emlékeztető színfolt, vagyis máris belekeverte a palóc identitástudat dicséretébe a vakbuzgó migránsozást. De hát mit várhatunk mást a szakadék szélén egy bukás felé menetelő hatalomittas férfitől.
De félre Orbán Viktorral, elvégre nem őt akarjuk mi a középpontba helyezni. Röpke mai útvonalterv készül már, irányunk célkeresztjébe először Balassagyarmat utcái vetülnek, elkerekezünk néhány választóköri épület felé, megnézve, vajon mennyien keltek fel ezen a korai órán, hogy leadják szavazatukat. Aztán buszra szállunk, látogatást téve előbb Romhányban, majd Rétságon, remélve, hogy lesz néhány megszólaló is, akik hajlandóak egyfajta „exit poll” mintájára nyilatkozni a várakozásaikról, meg persze elárulják, kire voksolnak. Remélhetőleg akad majd szép számmal a Mi Hazánk pártján lévő személy is, mindenesetre menet közben ez is kiderül. Délután ismét visszatérünk Civitas Fortissimába, végül kis pihenőt követően Dócs Dávid eredményvárójára tekintünk be, és faggatjuk a jelöltet a benyomásairól és a várakozásairól.
A nap során terveink szerint többször adunk tájékoztatót a tapasztaltakról. Kövessék nyomon a beszámolóinkat.
