A maturáló fiatalok idei sereglete kedden reggel kilenc órakor feszült neki a matematika érettségi megoldásának. Ezzel kapcsolatban jutott eszébe szerkesztőnknek egy réges-régi történet.
Valamikor, a múlt század kilencvenes éveinek legvégén földrajzot tanítottam a mohorai általános iskolában. Az órák után végeztem az oktatással, és Balassagyarmaton leszállva a buszról úgy döntöttem, betérek a Kossuth utcai Makk Ász borozóba. Tudtam, már ott lesz barátom és kollégám, Fűrész István tanár úr, és röviden átbeszéljük az aznapi matek érettségit.
Amint meglátott, azonnal leültetett az egyik asztalhoz, kikért nekem egy üveg sört, elém tett egy feladatlapot és egy függvénytáblázatot, majd kertelés nélkül mondta: „ez a mai vizsga anyaga, állj neki, de csak azokat oldd meg, amit biztosan tudsz, a többibe bele se kezdj”. Másfél óra alatt végeztem, a hét-nyolc tételből talán három sikerült.
Fűrész tanár úr rögvest kijavította a feladatlapot és hármas érdemjegyet adott rá. Alaposan meglepődtem, hiszen a megelőző esztendőkben vajmi keveset foglalkoztam behatóbban a tantárggyal, legfeljebb összeadási, szorzási műveleteket végeztem. Kiderült, velem akarta bizonyítani „élesben”, mennyire könnyű volt az érettségi, még egy utcáról frissen betérő, közepesen tájékozott ember is rettentően könnyen megoldja. Csak mellékesen teszem hozzá, a saját matek érettségim csupán kettes volt.
Feltételezem, idén nem lesz ennyire egyszerű a diákok elmebajnoksága…
