Egyetlen puskalövés nélkül, békésen zajlottak le Balassagyarmaton az 1956-os októberi események. A szabadságharc leverését követően természetesen nem maradhatott el a megtorlás: Ábel Lajost halálra verték a pribékek, míg a többi főszereplő súlyos börtönbüntetéseket szenvedett.
Az Ipoly-parti városban történt fejleményeket annak idején az egyik közeli szemtanú, Paule László mesélte el 2001-ben e sorok írójának. A Madách-ligeti lakásában ültünk le beszélgetni, és az idős férfi negyvenöt év távlatában is olyan szemléletességgel mondta el a legfőbb mozzanatokat, hogy a lelki szemeim előtt szinte filmszerűen peregtek le a korabeli kockák.
Október 26-án az Aköv (közlekedési vállalat) dolgozói indultak el a Nádor utca és a főutca sarkán található telephelyről, egyrészt abból a célból, hogy elérjék a két nappal korábban a településre Budapestről érkezett és utóbb letartóztatott fiatalok szabadon engedését, másrészt megakadályozzák, hogy a postán a politikai vezetők visszatartsák a járási tanács szakszervezeti bizottsága által a fővárosba küldendő táviratot.
Menet közben azonban meggondolták magukat, és megváltoztatva az útvonalat, a Bajcsy úton a vasútállomás felé vették az irányt, hogy a vasutasokat csatlakozásra bírják. Visszafelé haladva, a Kossuth Lajos utcán egyre csak nőtt a tömeg, amely a kórházhoz érve hatalmasra duzzadt. Itt közfelkiáltásra a főépület mellett található szovjet emlékmű eltávolítása mellett döntöttek, ám ez puszta kézzel nem sikerülhetett. Hamar előkerült egy teherautóra szerelt daru, és a seregnyi ember örvendezése közepette a megszálló hadsereg mementója ledőlt.
Ezután a tömeg visszafordult a belvárosba. Pár percre megálltak a Kossuth utca sarkán lévő Petőfi-emléktáblánál, majd néhányan kiváltak a sokadalomból, felsiettek a régi vármegyeháza tetejére és leverték a vörös csillagot, majd ugyanerre a sorra jutott a bíróság homlokzatáról a kommunista címer. Ekkor a budapesti fiatalokat már elengedték, köszönhetően két ügyvéd, dr. Daróczi Gusztáv és dr. Magyar Pál közbenjárására, akik elvállalták a letartóztatott személyek védelmét és szabadon bocsátási kérelmüket a megrettent ügyészség elfogadta.
A további fejlemények forrása az 1996-ban kiadott „1956 Nógrád Megyei kronológiája és személyi adattára című kötet”. Ebben olvasható, hogy másnap a járási tanács (a mai rendőrkapitányság) épületében dr. Daróczi Gusztáv elnökletével megalakult a Városi és Járási Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács, míg 28-án Bargár Ödön vezetésével a nemzetőrség helyi egysége.
A későbbiekben Balassagyarmaton az élet nyugodt mederben zajlott, mindaddig, míg november 4-ét, a szabadságharc leverését követően megjelentek a szovjet tankok és a kommunisták visszavették a hatalmat.
A forradalom balassagyarmati főszereplői közül dr. Daróczi Gusztávot a Budapesti Katonai Bíróság 1958. március 22-én első fokon életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, amit másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának külön tanácsa 6 év börtönre módosított. Dr. Magyar Pált első fokon halálra ítélték, amit később 8 évnyi börtönre módosítottak. Paule László pedig, aki 2012-ben posztumusz kapta meg a Pro Urbe-díjat, ítélet nélkül vetettek börtönbe 1957 tavaszán és csak egy év múltán szabadult a fogságából.
Dr. Daróczi Gusztáv és dr. Magyar Pál nevét a déli városrészben ma utca viseli.
