Még nehezebb sors vár a vidéki autósokra

Szombattól ismét jelentősen megemelkedtek az üzemanyagárak.

A nool.hu egy cikkcímében feltett egy kérdést: Hol tankolhatok ma a legolcsóbban?

Nem csak hogy fontos, de ma már egyre gyakrabban felmerülő, sőt egyenesen létfontosságú ez a kérdés.

Továbbá egy másik rég elfeledett kérdést ma már nem tehetünk fel: Hol tankolhatok ma olcsón?

Ezt a kérdést már nyugodt szívvel a kukába hajíthatjuk. Ugyanis ma már nem létezik hazánkban olyan, hogy olcsó üzemanyag, sőt talán már az „olcsó” szó sem mond számunkra semmit, csakis a legolcsóbb, illetve pontosabban fogalmazva a legkevésbé méregdrága.

Hát nem volt még elég? A dolgozó magyar emberek vérét szipolyozó Kisgömböc csak szívja és szívja magába a pénzt, de még mindig nem elég.

A többségi társadalom már nem tud megélni, éhezik, szomjazik, fázik, a boldogulás fogalma pedig már hiú ábrándot sem jelent számára. Mennyi kell még a pénzünkből a társadalomparazitáknak?

A vidéki ember számára három választást hagytak:

városba költözik (gyökereit kitépve hagyva el szülőföldjét, miközben háta mögött a vidék kincsestára egyre jobban esik szét)

tömegközlekedéssel jár dolgozni (vagyis fél órákat várakozik a fagyban és órákat utazik minden munkanapon)

autóval jár dolgozni (vagyis sok-sok tízezrest öl az üzemanyagba minden hónapban, sok-sok százezer forintot a javításba, a betarthatatlan sebességkorlátozások miatt kapott pénzbírságokba, miközben a redőrök a bokor mögött traffipaxolnak, a szabadon járkáló bűnözők pedig az otthon hagyott családjainkat fenyegetik, miközben a magyar gyerekek utaznak haza az iskolából, antiszociális késes kéregetők, szatírok, szexuális zaklatók és nemi erőszaktevők áldozataivá válhatnak, ameddig az apák és az anyák is a munkahelyeiken dolgoznak, hogy nagynehezen el tudják tartani családjaikat)

Ez ma Magyarország. Ezt tették szeretett nemzetünkkel. A múlt század hajnalán a Kárpát-medence tele volt lehetőségekkel, melyeket kiaknázva kis hazánk Európa legfényesebben ragyogó csillaga lehetett volna. Aztán elárulták, meghurcolták, feldarabolták, a polgárokat két oldalra állítva egymás ellen uszították.

A fejünk felett trónolnak ezek a báránybőrbe bújt farkasok, legyenek akár politikusok, kormányzati tagok, nagyvállalkozók, multik, bankárok, mind évről-évre csak azon munkálkodnak, hogy egyre jobban tönkretegyék az életünket.

Az ipari forradalmi hullám, amely özönvízként söpört végig Európán, majd az egész nyugati civilizáción, napjainkban bontakozik csak ki igazán, a 21. század harmadik évtizedében.

Amióta szabad versenyt kapott a tőke, évtizedről-évtizedre egyre súlyosabb következményeit szenvedjük el az ultraliberális korszellem sátáni ideológiája és az aranyborjú globális és globalista rémuralmának. A két világháború csak a kezdet volt.

A Föld népességéhez mérve pusztán egy maroknyi telhetetlen és veszedelmes szociopata pénzember uralkodik felettünk, akik a fölső 1%-ként az alsó 99% vagyonát birtokolják, miközben kettő vagy több munkahelyen dolgozva igyekszünk eltartani családjainkat, akikre emiatt képtelenek vagyunk annyi minőségi időt fordítani, amennyit megérdemelnének.

Ebben a globalista és könyörtelenül materialista világrendben minden nap megküzdünk a ránk telepedő kullancsokkal, de minél többet tépünk ki a húsunkból, annál inkább arra eszmélünk, hogy egyre csak többen vannak.

Olyan emberek rabszolgái lettünk, akik régen elfeledték az emberség és az erkölcs fogalmát, vagy talán soha nem is ismerték. Akiknek nem csupán a moráljuk, de a lelkük is beteg, velejéig romlott, ezért meggyőződésük, hogy jogukban áll kényük-kedvük szerint dróton rángatni a dolgozó emberek tömegeit világszerte, értéktelen erőforrásokként, lábas jószágként kezelve őket a „négy láb jó, két láb rossz” Orwell-i elvére építkezve, egérfogó csapdákba csalni őket és családjaikat, legyenek azok akár bankok, pártok, „vallási” szekták, reklámok vagy tévéműsorok. Itt vannak velünk életünk minden percében, mert egészen a nappalinkig férkőztek. A manipuláció nagymesterei éjjel-nappal lesben állnak, és mi vagyunk a prédák.

Kiemelt kép: vezess.hu

Aktuális

Szállást keres a Szent Család

A karácsonyt megelőző napokban a vallásosabb vidékeken még mai napig hűen őrzött szokás a kilencedjárás, azaz a házigazdák jelképesen átmeneti otthont biztosítanak a szállást kereső Szent Családnak. A hagyomány részletei után keresgélve egy 2005. december 23-án megjelent újság került a kezembe, a rövid életű nyugat-nógrádi hetilap, a Palóc Krónika ünnepi száma, amelyben néhai megbecsült kollégám, […]

Továbbiak
Aktuális

Zakatolt a RIFE-expressz a rimóci adventi forgatagban

Családias, meghitt hangulatban falatozhatták a finom halászlét az érdeklődők december 22-én a Rimóc Fejlődéséért Egyesület (RIFE) által szervezett adventi kavalkád forgatagában a Szent Miklós katolikus templom plébániájának udvarán. Néha-néha a lemenő nap is megcsillantotta a Cserhát dombhajlatai felé lemenő sugarait, amikor megérkeztünk a rendezvény helyszínére. Egyből rézfúvós muzsika dallamai ütötték meg a fület és közelebb […]

Továbbiak
Aktuális

Pénteki gondolatok (16.) – Lakomák a bejglimentes övezetben

Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, és ez hűen igaz a karácsonyi ünnepkörre is, de rám biztosan nem vonatkoznak az általánosságok. Ugyanis egyáltalán nem tartozom az édesszájúak közé. Olyannyira nem, hogy már gyermekkorom óta egyfajta bejglimentes övezetet hirdettem meg a közvetlen környezetemben. Hiába barnállott csalogatóan csodálatos illatfelhővel a konyhaasztalon a frissen elkészült ínycsiklandó sütemény, […]

Továbbiak