Tudják Önök, kedves olvasók, mi az a lyapuskás csepjec? Nem? Ez nem is csoda, elvégre voltaképpen csak szűkebb nógrádi néprajzos körökben, illetve a Galga-menti falvakban ismert, holott a Palócföld déli féltekének szlovák eredetű viselet-kiegészítője nem is olyan régen a Nógrádikumok becses kincseinek sorába választatott.
Agócs Gábor, Galgaguta polgármestere mutatott meg néhány esztendővel ezelőtt egy réges-régi, utólag kiszínezett fényképet, amelyen egy katonaruhát öltött deli fiatalember oldalán menyecske-kedvese látható.
Az asszonyka fehér főkötőjén két oldalt fülecske lóg le, míg a nyakán két lapocskával kapcsolódik össze. Nos, épp ez utóbbi a főkötő névadója, a lapocska, avagy „lyapuska”, amely nem véletlenül emlékeztet kísértetiesen az evangélikus lelkészek Luther-kabátként közismert öltözetének tartozékára, hiszen az asszonyok ilyen formában is kimutatták vallási felekezeti hovatartozásukat.
A lyapuskás csepjec több mint háromszáz éves hagyományra tekint vissza, a Galga-vidékre és a környező falvakba a tizennyolcadik század második felében települt felvidéki parasztok elválaszthatatlan ünnepi ruhadarabja volt, főként három községhez, Galgagutához, Bérhez és Vanyarchoz kötődve. Ilyen csepjec sehol másutt a Kárpát-medencében nem fordul elő, csak ezekben a „tótajkú” falvakban.
A fentebb említett három település vallásossága egyébként közös gyökerekből ered, miután a vanyarci és béri evangélikusok a galgagutai templom megépülését követően ide jártak istentiszteletekre. A különleges főkötőből a galgagutai szlovák nemzetiségi önkormányzat tulajdonában százötven darab található, amiket több alkalommal kiállítottak a szeptemberi vármegyenapon.