Személy szerint kiváltképp örülök annak, hogy július elsejei hatállyal beindult a MOL-MOHU üveg – és műanyag visszaváltós akciója, és megjelentek sorra a városok nagyobb üzleteiben a re-pontok. Ugyanakkor már a kezdet-kezdetén megmutatkoznak a rendszer anomáliái.
Nemrégiben egy salgótarjáni ismerősöm posztolta ki ezzel kapcsolatban hirtelen szemlélt tapasztalatát a facebook-on. Amint egy hajnalban kitekintett sokadik emeleti lakásának erkélyén, azt látta, amint néhány fickó mohón kutat a házuk előtt álló hulladéktárolóban. Akadt, aki nem rest, derékig elmerült a trutyiban, hogy minél hamarabb kibányászhassa magának a varázslatos üveget, amelynek ott díszelgett az oldalán a körbe ágyazott 50 forintos jel, mondván ez visszaváltható göngyöleg. Mert azt azért elismerhetjük, sok hazánkfia nem nagyon törődik az effajta változásokkal, ugyanúgy hanyagul a kukába ejti a sörösdobozt, az üdítőitalos flakont. A derék rászoruló homo sapiens pedig kapva kap az alkalmon, és máris kutat, szinte reszket azért, hogy egyet-kettőt, netán három-négyet rögvest a kezébe kaparinthasson és iszkolhasson velük a legközelebbi szupermarketba.
Nem mondom, hasonló műveletek korábban is zajlottak koldussorsra kárhoztatott honfitársaink jóvoltából, de félő, ez a tevékenység ezentúl egyre inkább felerősödik, és ha a jól szituált magyar lakosság tagjai nem veszik a fáradtságot, hogy elsétáljanak a legközelebbi beváltó helyre, mindinkább eluralkodnak majd ezek az állapotok.
Szóval, emberek: káosz, vagy rend, ez itt a kérdés!
