Pénteki gondolatok (18.) – Képzeletbeli lazacpecsenye

Nem szeretem a halat. A konyhámban sosem készül effajta étel. Ennek persze igen egyszerű oka van, és az égegyadta világon semmi köze az ízlésvilághoz.

Iskolás koromban ugyanis teljesen hozzászoktam a rendkívül gyors étkezéshez. Amikor a menzán már ott várakozik a következő csoport az ebédlő ajtajában, illik magasabb sebességi fokozatba kapcsolni az evést. Ez pedig azzal jár, hogy nem minden falat puhul meg kellőképpen a fogak őrlőmozgása következtében. A „villámkajálás” viszont valósággal összeegyeztethetetlen a körültekintő halfogyasztással, gondolván itt leginkább a szúrós szálkákra. Később sem szoktam erről a gyors falásokról, a mai napig kísért.

Ezúttal azonban szívesen kivételt tettem volna, már ha megengedhetnék magamnak ilyesforma fényűzést. Mostanában Balázs Dénes útikönyvét olvasgatom, a neves földrajtudás még 1969-ban járta be Alaszka fagyos-jeges vidékét – igaz, a nyári hónapokban, épp akkor, amikor Armstrong első emberként a Hold felszínére lépett. Az indiánok és eszkimók közé kerülve pedig megismerkedett a lazackészítés tudományával, a fogástól, a feldolgozáson és füstölésen át a finom falatozásig. Ahogy leírta a folyamatot, rögvest beindultak bennem a pavlovi reflexek. Íme: „a belsőségtől megtisztított halból boncolókéssel kivésik a gerincet és az ahhoz kapcsolódó oldalcsontokat. Az így szabaddá vált szálkamentes színhúsból nadrágszíj-darabokat vágnak. Ezek a hal nagyságától függően hatvan-nyolcvan centiméter hosszú húscsíkok, amelyeket úgy hasítanak ki, hogy két csík az egyik végén összefüggve maradjon, mint a páros virsli. Így a későbbiek során a csíkok könnyedén a füstölőrúdra akaszthatóak. A lazacszeletek nyersen három-öt centi szélesek és ujjnyi vastagságúak. Mielőtt a szárító rudakra feltennék, előbb sós vízbe mártogatják őket. Öt gallon (kb. 23 liter) vízben két font (90 deka) sót oldanak fel. Ezután jön a füstölés, ami tartósan nedves időben hat hétig is eltart, míg szárazabb, naposabb körülmények között két-három hét alatt elvégezhető a tartósítás.” Aztán a többi feladatot már a konyha megoldja az általános ízesítés szerint, és elkészül az ínycsiklandó „salmon strip”, azaz magyarra fordítva a lazacmetélt.

Akinek kedve van, és elég pénze is, hogy megvegye „uszkve” tízezer forintért kilóját a halnak, bátran nekivághat a gyakorlati megvalósításnak, de attól tartok, jómagam maradok a pavlovi reflexeknél, és a képzeletbeli lazacpecsenyénél.

Aktuális

Hatalmasat bakiztak a „Magyarország, szeretlek” szereplői

Vasárnap este teljesen véletlenül kapcsoltam a távirányítóval a Duna televízió csatornájára, ahol a közkedvelt „Magyarország, szeretlek” című műsor futott. Ráadásul épp Madách Imre került előtérbe, a fülhallgatós-kitalálós részben. Nosza, ott is maradtam, kíváncsi voltam, hogy Palócország legnagyobb drámaírójának munkásságát milyen formában tárják elő. Amikor Miller Zoltán egyre több információt kitalált, még olyanokat is, amelyek nem […]

Továbbiak
Aktuális

Magyar Kultúra Lovagja lett a nógrádi szlovák hagyományok éltetője

Budapesten, a Stefánia Palotában, a Honvéd Kulturális Központban vehette át az elmúlt hétvégén Debreceniné Králik Tünde a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címet. A Nógrád közégben élő hölgy a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat elnöke, és harminckét esztendeje töretlenül dolgozik a hagyományok ápolásáért. A Magyar Kultúra Lovagja címre a felterjesztést Végh József helytörténész közbenjárásával Nógrád önkormányzata tette […]

Továbbiak
Aktuális

Pénteki gondolatok (20.) – Nógrád az ország közepe

Bár idén nincs kerek évforduló, azért a mi kies tájunkon most is egymást érik a januári jeles napok, amelyek kiválóságainkhoz, vagy nevezetes történelmi mozzanatokhoz kötődnek. Azaz nyugodtan kijelenthetjük, így, az esztendő elején valóban Nógrád az ország közepe. Vegyük mindjárt a két irodalmi híresség születésnapját. Előbb Mikszáth Kálmánt köszönthetjük (16-án), aztán nem sokkal később Madách Imrét […]

Továbbiak