Villanások Civitas Fortissima ünnepén

Idejét sem tudom, mikor volt ilyen gyönyörűséges idő január 29-én. Emlékszem, mikor Kövér László házelnök itt járt Balassagyarmaton, hatalmas pelyhekben hullott a hó a kabátunkra, máskor fogvacogtató hidegben, egyik lábunkról a másikra terelve az egyensúlyt ácsorogtunk a főtéren. Most viszont valóságos tavasz köszöntött be Civitas Fortissima dicsőséges napján.

A tizenegy órai központi ünnepségre alaposan megtelt a Civitas Fortissima tér. Főként persze általános – és középiskolás fiatalokkal, hogy őket kivezényelték tanáraik, vagy önként vállalkoztak a százhat évvel ezelőtti események előtti személyes főhajtásra, nem tisztem eldönteni. Lényeg, sokan voltunk.

Az ünnepi megemlékezés szónoklatát Balla Mihály országgyűlési képviselő tartotta. Korábban megszokhattuk – főként kampányidőszakban -, hogy a beszéd hemzseg a NER-propagandától, ami valószínűleg központi előírás, ezúttal viszont érdekes módon alig tartalmazott a szöveg a kormány kiválóságára vonatkozó utalást. A honatya a hős és a hazafi kifejezések köré építette fel mondanivalóját, és így, keretbe foglalva, egészen jó beszéd hagyta el a száját. Azzal a kijelentésével, hogy a hősök a döntő pillanatban születnek, amikor cselekedni kell, teljesen egyetérthetünk. Miként a hazafiak is azok, akik szívük mélyén igaz magyarok, telve hazaszeretettel. Mint amiként az 1919. január 29-én fegyvert ragadó férfiak is azok voltak. Harcuknak, kitartásuknak, elhivatott lokálpatriotizmusuknak pedig mi, az utókor gyermekei vagyunk a győztesei, akiknek már nem kell azzal foglalkozniuk a határátlépésnél, hová is tették az útlevelüket. Ez is merőben nagy igazság.

Az egész délelőtt legfelelemelőbb mozzanata viszont egy érces hang volt. Beeri Benjámin operaművész nagyszerű éneke, a „Hazám, hazám…” tökéletesen betöltötte a teret, a környező házak falai csak úgy zengték vissza a Bánk Bán közismert, örökbecsű dallamait.

Kora délután ismét ellátogattam a városközpontba. Mindenképpen élni akartam az alkalommal, hiszen Galbács Tamás „fényvadász”, akinek vonatfotóiból berendezett tárlata a városháza előtti szabadtéri tablókon látható, évek óta jóbarátom. Mindig is nagy szeretettel tekintettem arra a hű elhivatottságra és buzgalomra, amelyet a fényképezés művészete iránt mind növekvő tudással érez. Jó értelemben véve kellőképpen „bolondnak” kell lennie az embernek, ha képes arra, hogy hegyen-völgyön keresztül, ágakon-bogokon átkelve megkeresse azt a pontot, ahonnan a legszerencsésebben megörökíthető az alant a síneken futó szerelvény. Ő így tett akkor is, amikor Nógrádszakál felett a magaslatra felkapaszkodva lefotózta az Ipoly mentén kígyóként tekergő szlovák tehervonatot, vagy a Galga-völgyében hosszú órákon át várta, hogy megjelenjen a tájban a nosztalgiajárat. Rendkívüli tisztelet e munkája iránt. A méltatás sem volt akármilyen, amit Gere József helytörténész tartott. Azt eddig is tudtuk róla, hogy szakmai megszállottja és lelkes kutatója a magyar vasútnak, de hogy a fényképezés históriájában is ilyen mélységben járatos, kissé újdonságként hatott nekem. Precíz-pontos vonalvezetéssel jutott el az ős-előd Daguerre mester feltűnésétől a huszonegyedik századi modern kor dróntechnikájáig, és nem véletlenül említette, hogy Galbács Tamás egészen más műfajt űz a vonatfotózás területén, mint hasonszőrű társai, mert míg a legtöbben csak az egyes járművek, mozdonyok szűk világáig jutnak el, addig Tamás ezt a mi gyönyörű, kies nógrádi vidékünket is aktívan beleformázza a kifejezésvilágába.

Galbács Tamás szabadtéri fotókiállítása a városháza előtt látható (Fotó: H.H.)

Elégedett örömmel távoztam a napsütésben a főtérről, utoljára még váratlanul összefutottam Kapornaky Sándorral, a „testvér”, Communitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Falu, a dél-vasi Kercaszomor polgármesterével, akivel váltottunk is néhány szót.

Ja, és természetesen gratulálok Balassagyarmat friss Pro Urbe-díjasainak, valamint az újdonsült díszpolgárnak, dr. Kecskeméthyné Sedivi Lillának.

Aktuális

Pénteki gondolatok (24.) – Valentin fonákságai

Amikor én életem először komolyabban szerelmes lettem – korai középiskolásként – még fogalmam sem volt arról, hogy mi az a Valentin-nap. A lányszobák polcain nem különböző, színezett hajú Barbie-k sorakoztak, legfeljebb matrjoska babák és a falakon Depeche Mode poszter díszelgett. Nekem akkortájt a február első fele dédnagymamám és édesanyám születésnapját jelentette, és egy árva Bálint […]

Továbbiak
Aktuális

Indul a próbaüzem az új szécsényi tanuszodában

Balassagyarmat és Rétság után, Nyugat-Nógrádban immár a harmadik új tanuszoda nyitja meg hamarosan a kapuit. A szécsényi létesítményben február 13-án indul a próbaüzem. Négy esztendeje kezdődött meg az építkezés Szécsényben, a város nyugati szélén található sportkombinát területén, a labdarúgó pálya szomszédságában a Liget Uszodánál. A munkálatok azonban, ahogy azt megtapasztaltuk korábban Balassagyarmaton és Rétságon is, […]

Továbbiak
Aktuális

Nyílászárók kivételével védekeznek az önkényes lakásfoglalók ellen

Kivették az ajtókat és ablakokat abból a Baranya vármegyei házból, amelybe önkényes lakásfoglalók költöztek, annak érdekében, hogy az illegális módon az ingatlanba behatoló család mielőbb eltakarodjon onnan. A sajátos trükk kiváltképp eredményes volt, mert a família gyors ütemben elkotródott onnan. Az esetre Nógrádban nem volt még példa. A Mi Hazánk Mozgalom komlói szervezetének elnökét Markó […]

Továbbiak