Sohasem tudtam megbarátkozni a folyamatosan változó technika újabb és újabb vívmányaival. Az első laptopomat 2016-ban kaptam meg, addig szigorúan csak táblagépeken dolgoztam, míg az okostelefon tulajdonságaival csupán három évvel később, 2019-ben ismerkedtem meg, amikor tartós használatra kezem ügyébe esett egy példánya.
Munka közben mai napig jobban bízom a saját kézírásos jegyzetelési gyakorlatomban, mind a hangfelvétel használatában, és még a számítógépes táblázatkezelés rejtelmeibe sem avattam be magamat mélyebben.
Sebaj, hiába mindenfajta digitalizáció, én szépen eléldegélek ezek nélkül is. Számomra az újságírás fogalma a kitűnő íráskészséget, a pallérozott, magyaros mondatfogalmazást takarja, nem azt, hogy éppen mennyi kulcsszót ágyazok bele az adott szövegbe, hogy minél többen kattintsanak rá az interneten. A cikkeim népszerűsítését a magam módján úgyis megoldom, ha szükséges.
Emlékszem, előző munkahelyemen fejtágítás gyanánt egyszer megjelent egy fővárosi „mediaworks-nagyágyú”, és elkezdte osztani az észt, hogyan és miként kellene manapság a megírandó cikkeket feldolgozni. Kegyetlenül összevitatkoztam vele, mert egyáltalán nem értettem, hogy nekem, a több mint harminc éves rutinommal miért kellene beállni egy olyan sorba, amelynél én különbnek érzem magam. Kijelentettem, senki kedvéért sem vagyok hajlandó változtatni a jól bevált gyakorlatomon, nem fogok parancsra másként fogalmazni azért, mert éppen tíz vagy tizenkettő kulcsszó beépítése kötelező a szövegbe. Úgy éreztem, ha ehhez alkalmazkodnék, a képességeim csorbulnának, márpedig ebből egy jottányit sem engedek. A fickónak (akinek a neve szóra sem érdemes) persze nem tetszett ez a kendőzetlen hozzáállás, és utólag visszagondolva az esetre csak megerősíthetem magamban, akkor, ott nekem volt igazam, és ennek a „nagyágyúnak” a szakmai képességeit is megkérdőjelezem már.
Egyszóval lehet engem vaskalapos, régimódi, javíthatatlan firkásznak nevezni, aki képtelen idomulni a modern világ elvárásaihoz, de nekem az újságírás halálomig a hagyományos sajtómunkát jelenti, ahol nem a jelentéktelen kulcsszavak keresése a lényeges, hanem a minél tökéletesebb, egyedi stílus, a kikezdhetetlen nyelvtani fogalmazástechnika.
