Pénteki gondolatok (28.) – Kokárda a szív fölött

Nemzeti ünnepeink közül hozzám mindig március tizenötödike állt a legközelebb. Elsősorban a történelmi tanulmányaim tapasztalatai miatt, de biztosan komoly befolyásoló tényező az újságírói munkásságom is.

Emlékszem, annak idején, kisdobos és úttörő koromban csak pár lépést kellett megtenni a Bajcsy úti iskola kapujából, hogy eljussunk a Palóc-liget küszöbén található Petőfi-szoborhoz, ahol lelkesen lengettük a hurkapálcikára feltűzött papírzászlót.

Később aztán még inkább belemélyedtem 1848 szellemiségébe. A fegyverropogás nélküli győztes forradalom mámora, Petőfi Sándor lendületes alakja, a vértelenül megalkotott áprilisi törvények, egy alkotmányos alapú, független Magyarország ígérete, gróf Batthyány Lajos kormányfői vezetésével.

A kétszázezer katona országgyűlési megszavazását sem a pillanatnyi dicsőségvágy hajszolta, hanem a felkészülés a legrosszabbra, az elővételezése annak, ami végül bekövetkezett: Jellasics intervenciója. A Habsburg hatalom nem először játszotta ki a magyarok ellen a nemzetiségek gyűlölet. De jött Pákozd, a Schwechat előtti Lajta-dilemma, majd Windischgrätz támadása, a következő tavasz újjászerveződése Debrecenben, a tavaszi hadjárat, Buda visszafoglalása, és végül az oroszok megjelenése és a bukás. Ami semmiképpen sem volt szégyenteljes, épp ellenkezőleg, egy világ elismerése övezte a magyar szabadságharcot.

A kokárdát illik viselni. Jelkép, de ne olyan legyen, mint amilyen bő húsz esztendeje, 2002-ben volt. Akkor, egy választási kampány undorító elemévé silányodott ez a magasztos nemzetiszínű textília, és onnantól kezdve egészen más megközelítésbe került az én szememben is. De túltettem magam a politikai felhangokon, és ma már tiszta örömmel csíptetem fel a szív feletti, bal oldali mellkasi tartományra a kokárdát.

De március tizenötödike a szeretett szakmámé is. Nem véletlen, hogy a tizenkét pont első passzusa éppen a sajtószabadságról szól. Ami manapság egyre inkább sérül, holott az újságíró társadalom teljes közegének ezt az elvet kellene követnie. Ezzel szemben mit tapasztalhatunk a „királyi” médiából? Elvakultságot, kiszolgáltatottságot, nyomáskényszert, ami cseppet sem a szabadság oltárán áldoz. Én magam, kifejezetten örülök annak, hogy ettől a megkövetelt kötelezettségtudattól megszabadultam, és most már valóban arról írhatok, amiről akarok.

De március tizenötödike ne erről szóljon, hanem a nemzeti ünnep magasztosságáról!

Aktuális Nógrád Salgótarján

Az erdős sztepp élőhelyek megőrzésére indul uniós projekt Nógrádban

Az Agrárminisztérium nagyszabású fejlesztést jelentett be közösségi oldalán, ahol Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár kifejtette, hogy „Magyarország természeti területei 21 százaléka erdős, ezért biodiverzitásuk fejlesztése kulcsfontosságú feladat. A most elinduló 170 millió forintos uniós projekt az erdős sztyepp élőhelyek megőrzésére és fejlesztésére is ezt a nemes ügyet szolgálja.” A projekt keretében a Karancs-Medves és a… Bővebben

Bővebben...
Aktuális Nógrád

Pénteki gondolatok (62.) – Tibi Mikulás bácsi

Szerencsésnek vallhatják magukat azok az idősödő férfiak, akiket nagydarab, mackós termettel és hosszú ősz szakállal ajándékozott meg a sors. Különösen akkor igaz ez, ha ezekhez a fizikai tulajdonságokhoz ember – és gyermekszerető jellem társul. Ilyenkor december elején a figyelem középpontjába kerülhetnek, főleg a legfiatalabb nemzedék részéről. A Balassagyarmaton élő Tibi bácsi is ilyen. A hetvenes… Bővebben

Bővebben...
Aktuális Nógrád

Fontos a romhányiaknak a legendás törökmogyorófa megőrzése

Romhány két legjelentősebb történelmi értéke a falu délnyugati szegletében található törökmogyorófa, valamint a Rákóczi-szabadságharc turulmadaras díszítésű emlékműve a Szátok felé eső településvégen. Előbbi tekintetében az utóbbi időben elég aggasztó hírek érkeztek, míg utóbbi környékét nemrégiben újította meg a község önkormányzata. A törökmogyorófáról számtalan legenda született az elmúlt két évszázadban, ezek közül talán a legnevezetesebb, hogy… Bővebben

Bővebben...