Pénteki gondolatok (28.) – Kokárda a szív fölött

Nemzeti ünnepeink közül hozzám mindig március tizenötödike állt a legközelebb. Elsősorban a történelmi tanulmányaim tapasztalatai miatt, de biztosan komoly befolyásoló tényező az újságírói munkásságom is.

Emlékszem, annak idején, kisdobos és úttörő koromban csak pár lépést kellett megtenni a Bajcsy úti iskola kapujából, hogy eljussunk a Palóc-liget küszöbén található Petőfi-szoborhoz, ahol lelkesen lengettük a hurkapálcikára feltűzött papírzászlót.

Később aztán még inkább belemélyedtem 1848 szellemiségébe. A fegyverropogás nélküli győztes forradalom mámora, Petőfi Sándor lendületes alakja, a vértelenül megalkotott áprilisi törvények, egy alkotmányos alapú, független Magyarország ígérete, gróf Batthyány Lajos kormányfői vezetésével.

A kétszázezer katona országgyűlési megszavazását sem a pillanatnyi dicsőségvágy hajszolta, hanem a felkészülés a legrosszabbra, az elővételezése annak, ami végül bekövetkezett: Jellasics intervenciója. A Habsburg hatalom nem először játszotta ki a magyarok ellen a nemzetiségek gyűlölet. De jött Pákozd, a Schwechat előtti Lajta-dilemma, majd Windischgrätz támadása, a következő tavasz újjászerveződése Debrecenben, a tavaszi hadjárat, Buda visszafoglalása, és végül az oroszok megjelenése és a bukás. Ami semmiképpen sem volt szégyenteljes, épp ellenkezőleg, egy világ elismerése övezte a magyar szabadságharcot.

A kokárdát illik viselni. Jelkép, de ne olyan legyen, mint amilyen bő húsz esztendeje, 2002-ben volt. Akkor, egy választási kampány undorító elemévé silányodott ez a magasztos nemzetiszínű textília, és onnantól kezdve egészen más megközelítésbe került az én szememben is. De túltettem magam a politikai felhangokon, és ma már tiszta örömmel csíptetem fel a szív feletti, bal oldali mellkasi tartományra a kokárdát.

De március tizenötödike a szeretett szakmámé is. Nem véletlen, hogy a tizenkét pont első passzusa éppen a sajtószabadságról szól. Ami manapság egyre inkább sérül, holott az újságíró társadalom teljes közegének ezt az elvet kellene követnie. Ezzel szemben mit tapasztalhatunk a „királyi” médiából? Elvakultságot, kiszolgáltatottságot, nyomáskényszert, ami cseppet sem a szabadság oltárán áldoz. Én magam, kifejezetten örülök annak, hogy ettől a megkövetelt kötelezettségtudattól megszabadultam, és most már valóban arról írhatok, amiről akarok.

De március tizenötödike ne erről szóljon, hanem a nemzeti ünnep magasztosságáról!

Aktuális

Újra látogatható részlegesen a nógrádi vár erődítménye

Örömhírt osztott meg pénteken délután facebook-posztjában Dávid Barbara, Nógrád polgármestere: április 19-től, ha részlegesen is, újra látogatható a vár erődítménye. Hosszú idő telt el mindeddig a pillanatig. Néhány esztendővel ezelőtt még valósággal tódult a nép, hogy megtekinthesse szűkebb pátriánk eme látványosságának romjait, és június első szombatján a várjátékok programáradata rendszeresen ezreket csalogatott az ódon falak… Bővebben

Bővebben...
Aktuális

Pénteki gondolatok (32.) – Kényszerű locsolkodás

Ifjú gyermekként, középiskolásként, sőt, fiatal felnőttként is minden évben jártam locsolkodni húsvét hétfőjén. Édesapámmal kora reggel felkerekedtünk, és végigjártuk az őrhalmi, majd a balassagyarmati rokonság, majd ah szűkebb ismerősi kör hölgyeit, megöntözve őket édes kölnivízzel. Amikor kicsi voltam, kifejezetten élveztem ezeket a „túrákat”, hiszen a nagymamáim, illetve Zsuzsi néni, a Honti utcában olyan, de olyan… Bővebben

Bővebben...
Aktuális

Életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott a diósjenői kettős gyilkos

Korábban több alkalommal beszámoltunk portálunkon a kettős emberöléssel vádolt diósjenői férfi törvényszéki tárgyalásának menetéről, aki még 2009-ben egymás után mindkét nevelt leányát meggyilkolta. A bírósági meghallgatásai során H. József meglehetősen ellentmondásos vallomásokat tett, ugyanakkor az első emberölést elismerte, a másodikat viszont egyértelműen balesetnek akarta feltüntetni, mi több, a két lány édesanyjára is terhelő tényeket állított,… Bővebben

Bővebben...