Ebben az esztendőben Nagyoroszit választotta – mint kiderült, Balla Mihály honatya javaslatára – a Nógrád Vármegyei Közgyűlés a március tizenötödikei nemzeti ünnepet köszöntő központi rendezvénye helyszínéül.
A Pálfalvi Nándor Művelődési Házba – volt HEMO épülete – szervezett eseményt megelőzően az intézmény előterében található parkban felállított 1848-as emlékműnél koszorúztak a résztvevők.
Az ünnepség során – amelyen megjelent többek között Dócs Dávid országgyűlési képviselő, valamint a Mi Hazánk több Nógrád vármegyei képviselője – a beszédekben az ilyenkor szokásos hangsúlyozások hangzottak el a szónokok, így Babicska Károly, Nagyoroszi polgármestere, Balla Mihály parlamenti képviselő és Skuczi Nándor vármegyei közgyűlési elnök szájából. Az 1848-as forradalmárok öröksége ma is él a jelenkor nemzedékeiben, kiemelték Petőfi Sándor és társai mérhetetlen szabadságvágyát és magyarságszeretetét, a szabadságharcban a hős honvédek hazafiságát és önfeláldozását, a függetlenség iránti elkötelezettségét.
A rendezvényen nem is inkább a politikai szónoklatok keltették fel az érdeklődő közönség figyelmét, hanem sokkal inkább a helyi Börzsöny Általános Iskola diákjainak műsora. Amikor a tizenegy éves, ötödik osztályos kisfiú átszellemülten, ártatlan hévvel, mint akinek fogalma sincs zűrzavaros világunk történelmi viszonyaival, becsületes tisztasággal, makulátlan jellemmel szavalja Petőfi Sándor örökbecsű sorait a Dicsőséges nagyuraknak címezve.
Miközben előtte, a közönség első soraiban a jelenlegi megyei önkormányzati vezetők figyelik őt. És a srác lelkesülten mondta a politikai vezetők szemébe is, holott mit sem sejtett ennek burkolt aktualitásáról: „… új divatú nyakravaló készül most számotokra/ Nem cifra, de jó szoros/Tudjátok-e mennyit kértünk titeket/Hogy irántunk emberiek legyetek/… Nem tudni, hogy a ma regnáló „dicsőséges nagyurak” csuklottak-e a fiatalok előadása alatt, de a százhetvenhét évvel ezelőtt a lánglelkű költő által leírt gondolatok igazsága a mai világba értelmezve is megkérdőjelezhetetlen. Minden megbecsülésem a felkészítő tanárnőnek!
