Vidékfejlesztés, mezőgazdasági reformok, infrastruktúrastabilizáció, konzervatív zöldpolitika.
Aki minimálisan tisztában van a történelemmel, egy kósza mosollyal nyugtázza azt az igencsak alaptalan kijelentést, miszerint: „környezetvédő csak baloldali lehet”. De ha jobban belegondolunk, ez inkább tragikus, mintsem megmosolyogtató. Minden, ami valaha a természet és a Föld bolygó ellen vétett cselekedetnek minősült az egyetemes történelem során, az Ipari Forradalmi Hullámtól kezdve a 21. századig bezáróan, a baloldaltól és a liberalizmustól származik. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért nem említettem a jobboldali kapitalizmust. Azért, mert hiába jobboldali a kapitalizmus, avagy a szabadpiaci, versenyközpontú, tőkebálványozó, szociáldarwinista gazdasági modell, a szellemi alapköve ennek az elfajzott ideológiának sem más, mint a liberalizmus.
A liberalizmus eleinte klasszikusnak nevezte magát, és a polgári szabadságjogok érvényre juttatását tűzte ki céljaként. Sem többet, sem kevesebbet. Azt követően pedig fogta magát, és a kulturális tér baloldaláról, mint egy kígyó, átkúszott a gazdaságpolitikai paletta jobboldalára. Végül a liberalizmus, akár egy skizofrén szociopata, szembefordult önmagával, hátat fordított egykori elveinek, és elnevezte magát neoliberális gazdaságpolitikának. Ez az eszme már nem az egyén szabadságát kezdte hirdetni. Éppen ellenkezőleg. A tőke szabadságáért vívott harcot tűzte ki újonnan lobogó zászlajára. A tőke pedig az a társadalmi elem, mely kétségkívül a leggyakrabban igyekszik rátelepedni az állampolgárokra, hogy sárba tiporja azok valamennyi egyéni szabadságjogát. Azonban itt érdemes leszögezni, hogy a liberalizmus általános ismérve az önellentmondás. Így ezen értelmetlen meglepődni.
Hiába tehát a globalista klímahisztéria, most megsúgom a hatalmas titkot: liberális zöldpolitikus nem létezik. Mégpedig azért nem létezik, mert nem is létezhet. Aki a szabadpiac híve, az a politikán keresztül nem szólhat bele abba, hogy a nagytőkés iparmágnások hogyan teszik tönkre a környezetet. A szocializmus rekonstruálása pedig egyenesen sértő lenne a 20. században lezajlott események tudatában, az egész emberiségre nézve. Így hát már csak egyetlen főbenjáró gazdasági modell maradt: a harmadikutas, konzervatív, nemzeti radikális gazdaság.
20. századi értelmezésében a nemzeti radikalizmus három általa kiemelten fontos értéket tűzött zászlajára: a nemzeti önrendelkezést, a mezőgazdaság fejlesztését, illetve a kisgazdák támogatását. 21. századi értelemben ma azt mondanánk, hogy az első magyar nemzeti radikálisok nacionalista zöldpolitikusok voltak. Ezen értékek voltak a 20. századi magyar történelem első felében lefektetett alapkövei a nemzeti radikalizmusnak.
Midőn a konzervatív és nemzeti radikális egyén szereti a hazáját, a környezetét is védenie kell. A természetvédelem, avagy az ökologizmus ideológiája nem köthető sem a jobb-, sem a baloldalhoz, csupán egy általános közösségi érték, mely a konzervatív gondolkodás szerves részét képezi. Az ember a természet része, így ki a természet ellen van, önmaga ellen van. Egy zöldebb jövő megteremtéséhez nem kommunista gyerekprófétákra, hanem önfegyelemre, erős államra és természetbarát közoktatásra van szükség.
A nagyvárosiasodás egy vasbetonfalat húzott a természet és az ember közé, hogy szabad emberből fogyasztó erőforrássá facsarja. Ezt a falat le kell rombolni. A történelem során az urbanizáció hazánkban is két szélsőséges településtípust eredményezett. Az emberek az esetek többségében zsúfolt nagyvárosokban és távoli kisfalvakban élnek. De amennyi kisváros és nagyfalu van, azok is hiányosságokkal küszködnek. Így fontos hangsúlyt fektetni az infrastruktúra stabilizálására, illetve a mezőgazdaság fejlesztésére, továbbá a nemzeti radikális mozgalmaknak minél több szemétszedő és faültető programot, illetve kerékpáratúrát kell szervezniük, hogy ösztönözzék a társadalmat egy zöldebb jövő felépítésére.
A Kárpát-medence nem mindennapi ásványkincskészlettel rendelkező földrajzi terület, ez az adottság viszont ma nincsen kihasználva hazánkban. Helyette multinacionális nagyvállalatok szennyezik be hazánkat, földünket, folyóinkat, és irtják ki erdőinket. Magyarországnak szépen lassan újra agrárnagyhatalommá kell válnia.
kiemelt kép: hatterkepek.eszbonto.hu
