Újabb egyeztetés történt a nyugat-nógrádi vasúti forgalom felélesztése érdekében létrejött civil kezdeményezés során. A felek elsőrangú célként fogalmazták meg a Drégelypalánk és Ipolyság közötti 6,3 kilométer hosszú szakasz újjáépítését, amelytől a térségi teherforgalom java részének kötöttpályára való átterelését is joggal várják.
Korábban két alkalommal tanácskoztak a Csabuda Árpád diósjenői önkormányzati képviselő ötletére megfogalmazott kezdeményezésben részt vevők, többek között polgármesterek, legutóbb áprilisban Drégelypalánkon volt az összejövetelük.
Ezúttal május 19-én, hétfőn délután a balassagyarmati városházán üléseztek, amelyre meghívást kapott a Palóc Hírnök is. A házigazda szerepkörét Huszár Péter, az Ipoly-parti város alpolgármestere töltötte be, aki bevezetőjében megfogalmazta, a legrövidebb határidőn belül érdemes meghatározni azokat a szempontokat és fejlesztési elképzeléseket, mi lenne a legjobb, ami alapján Nógrádot be lehet hatványozottabban kapcsolni az országos vérkeringésbe.
Csabuda Árpád arra tért ki, egy két oldalas hivatalos dokumentumot kellene összeállítani, benne a társulás legfontosabb törekvéseivel, valamint egy jogi keretrendszerrel.
Pulay Gergely balassagyarmati önkormányzati képviselő (Mi Hazánk Mozgalom) a szakmai vonal nevében egy érdekes statisztikai összevetéssel állt elő. A Vác és Szob közötti vonalon található Duna-menti települések lakosságszáma az elmúlt öt évben emelkedett, míg a Drégelypalánk-Balassagyarmat-Ipolytarnóc szakaszon élők aránya 10-12 százalékkal csökkent, ami egyértelműen mutatja, a kedvezőbb közlekedési feltételek vonzzák az embereket, kitelepülve a fővárosból, tehát, ha fellendíthetővé válna a nyugat-nógrádi vasút, akkor Budapest agglomerációja növekedne a mi térségünk felé. Ugyancsak érdekes felvetése volt, hogy érdemes elgondolkodni egy új nyugat-nógrádi sínpár lefektetésében, ami Ipolyszög és Dejtár közötti leágazásból indulna, és déli irányban, megközelítőleg a 22-es és 2-es közutakkal párhuzamos haladna Érsekvadkert, Tereske, Rétság, Nőtincs és Szendehely érintésével, amihez rácsatlakozhatna a jelenleg használaton kívüli Diósjenő-Romhány vonal, esetleg iparvágánnyal a rétsági ipari park is. Ezzel jóval nagyobb népesség számára válna közvetlenül elérhetővé a vasúti közlekedés, ráadásul egy újonnan kialakított vonalon nagyobb sebességgel haladhatnának a szerelvények, és egyáltalán nem mindegy, milyen időhatáron belül érhető el kötöttpályán, kényelmes körülmények között Balassagyarmatról Vácon át a főváros. Ráadásul a vasúti szakemberek megerősítése alapján egy új sínpár lefektetése jóval kevesebb pénzbe kerül, mint például egy meglévő felszedése.
Hasonlóképpen erőteljes hangsúlyt kapott a kerekasztal-beszélgetésen a teherfuvarozás kérdésköre, amelyhez kapcsolódott a Nagyoroszi székhelyű Knaus Tabbert cég jelen lévő képviselője is. Egyöntetű megállapodás volt, hogy a vasúti teherszállítás hosszabb úttávon lényegesen olcsóbb és könnyebb, mint a közúti, és nagyobb tömeg mozgatható, arról nem beszélve, hogy a fenntartási költségeket a teherfuvarozásból származó bevételek teljesen lefedik, így a személyszállítás lényegében semmi pénzébe sem kerülne a vasúttársaságnak. A tanácskozás résztvevői nem véletlenül határozták meg elsőrendű közös célként a Drégelypalánk és Ipolyság közötti 6,3 kilométeres szakasz újranyitását, ami szlovák gazdasági érdek is. Így Losoncon át Balassagyarmat érintésével összeköttetés teremthető Ipolysággal, távolabb pedig Zólyom és Vác vidékével, ami által nem csak a szlovák ipari cégek számára válhatna kifizetődőbbé a vasúti szállítás, hanem a vonal mentén található magyarországi vállalatokat is erőteljesebben érdekelné a forgalom vasútra való átterelése. A Knaus például napi hatvan lakókocsit gyárt a nagyoroszi telephelyén, ez a nagyságrend pedig egyértelműen a vasúti szállítást helyezhetné előtérbe – amennyiben a körülmények, a pálya állapota ezt lehetővé teszi.
Összességében a résztvevők végül abban állapodtak meg, hogy az elképzelésekben rövid távon ezt a Drégelypalánk és Ipolyság közötti szakasz újjáépítését szorgalmazzák a döntéshozók felé, első lépésként pedig felmérik a tényleges igényeket, hogy a körzetben található nagyobb cégek mennyire látnak fantáziát a vasútban, illetve az érintett települési önkormányzatok számára is megfogalmazzák ugyanezt, és a visszajelzéseket követően egy hivatalos memorandum összeállításával már a kormányzati ajtókon is jelentősebb sikerrel kecsegtetve lehet majd kopogtatni.
