A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából közösen tartottak rendezvényt az őrhalmiak és az ipolyvarbóiak a két települést összekötő Szent-Iványi hídnál.
A szombat délutáni eseményen előbb a két testvérközség polgármestere, felvidéki oldalról Fagyas Marcel, magyarországi részről pedig Farkas Egon szónokolt a Nepomuki Szent János szobrot körülölelő kis terecskén. Mindketten hangsúlyozták, a diktátum ugyan hivatalosan elválasztotta a folyó két partján élő barátokat, ismerősöket, rokonokat, de az eltelt évtizedek sem törték meg az összetartozás tudatát, és ma ezek a kapcsolatok csak erősödnek, különösen az új híd megépítésének köszönhetően, ami által fizikális értelemben is csökkent a távolság Őrhalom és Ipolyvarbó lakossága között.
A közreműködők sorában két ipolyvarbói kisdiák mondott verset, míg László Péter, a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság tagja Sajó Sándor költeményét szavalta. Befejezésként pedig a két falu hagyományőrzői közös tánccal hirdették összetartozásukat a hídon.
Az este folyamán az ipolyvarbói táncház udvarán gyújtották meg az összetartozás tüzét, a máglyát kézenfogva körbeölelték a résztvevők, és itt sem maradhatott el a tánc.
***
E sorok írójában különösen megmaradt a Szent-Iványi hídon ropott közös tánc. Rendkívül megható látvány volt, amint kicsik és nagyok, gyermekek és szülők, fiatalok és idősebbek együtt lépdeltek és énekeltek. Az a gondolat támadt bennem, igen, ebben rejtezik az igazi összetartozás, nem a hangzatos kijelentésekben, a politikai frázisokban, a lelkesítő szónoklatokban, a kiáltozásokban és a másra mutogatásokban. Amikor két testvértelepülés apraja-nagyja így szereti egymást, eltűnik minden határ, eltűnik minden jogilag elválasztó vonal, és vállvetve ünnepelhetjük magyarságunkat, közös anyanyelvünket, hitünket, szívünket, barátságunkat. Sok ilyen táncot, sok ilyen kézfogást!
