Ezen a hétvégén Kovács Istvánra, a közismert „Kuli” középcsatárra emlékeznek Balassagyarmaton, egy öregfiúk torna keretében. Ebből az alkalomból felidézzük azt a legendás korszakot, amelynek ő kiváló játékos alakja volt a BSE nevezetes labdarúgó csapatában.
A visszatekintés a COVID-járvány idején hozott kijárási korlátozások alatt jelent meg a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain, illetve a nool.hu honlapon e sorok írója tollából. Az 1974 és 1983 között áttekintett kilenc esztendőre máig szeretettel néznek vissza az idősebb Ipoly-parti fociszurkolók.
A kiindulópont megválasztásánál azért választottuk az 1974-es évet, mert lényegében ekkor indult meg az a felemelkedés, amely végül az NB II-es szereplésben csúcsosodott ki.
Az 1973/74-es szezon felezőpontjánál a BSE az NB III. Északközép csoportjában tizennégy ponttal a tarsolyában a hetedik helyen tanyázott. Ekkor már napvilágot látott a Magyar Labdarúgó Szövetség döntése arról, hogy a következő idénytől jelentősen leszűkítik a harmadik vonal létszámát, azaz ádáz harc indulhatott meg tavasszal a bennmaradó pozíciók megkaparintásáért és csak a csoportok első három helyezettjei érezhetik magukat tökéletes biztonságban.
A BSE háza táján is kiváltképp bíztak abban, hogy legalább az osztályozó lehetőségét kivívhatják, nem véletlen, hogy a városban állatorvosként tevékenykedő, korábbi 76-szoros válogatott FTC-sztár szaktanácsadóként kezdett dolgozni a vezetőedző, Tományi Pál mellett. A szerencse azonban elszegődött a gyarmati fiúk mellől. A tavaszi szezonban általában ebben az összeállításban játszott a társaság: Tresó – Koncsek, Fodor, Hornyák, Lajkó – Eissen, Ferencsik, Erdélyi, Váradi – Kovács I., Nagy J. Hiába volt egy remek hajrá az összesen huszonhárom gólig jutó „Kuli” vezérletével, ha a korábban elveszett pontok miatt nem sikerült a bennmaradás, a kilencedik helyen végeztek és kiestek a megyei első osztályba.
Nem maradt más esély, azonnal vissza kell kerülni az NB III-ba. Ez lett a központi jelszó a BSE-nél, és a tizenhat főre duzzadt mezőnyben abszolút favoritként kezelte minden rivális a balassagyarmatiakat, akiknek a Volán együttese képviseletében házi vetélytársa is akadt. Az 1974/75-ös bajnokság két városi rangadóján, előbb a Nagyligetben, majd a Lékai utcai pályán ezer-ezerötszáz néző kíváncsiskodott. Nézzük csak az 1974. szeptember 29-én, vagyis a Fegyveres Erők Napján lejátszott őszi találkozó két összeállítását. BSE: Tresó – Barta, Jelen, Hornyák, Lajkó – Ferencsik, Trubin – Eissen, Vidámi, Nagy J., Szedlák. Volán: Naszály – Balla, Huttyán, dr. Halász – Bérczi, Loksa, Dudás – Gál, Pál, Hegedűs, Cseri. Ezt a meccset 2-1-re nyerték a hazaiak, és az élen fordultak a tavaszi menetelésre.
A két gyarmati gárda visszavágóján, 1975. március 23-án, ugyancsak a BSE diadalmaskodott, Trubin találatával 1-0-ra, amely ekkor már megerősödött a sérüléséből felépült Pribeli Istvánnal, a sorkatonaságból leszerelt Hugyecz Jánossal és az SBTC-től visszatérő villámgyors szélsővel, Szalai Istvánnal. A későbbiekben is mindössze egyetlen döntetlen rontotta el a BSE mérlegét, így már három fordulóval a befejezés előtt bebiztosították bajnoki címüket. Érdekesség, hogy míg ősszel a BSE vereséget szenvedett Karancslapujtőn, a Volán ugyanitt győzelmet aratott.
A nógrádi pontvadászat megnyerésével folytatódhatott az építkezés, immár újra az NB III-ban. (folytatjuk)
