Az 1975 és 1978 közötti időszakban egyáltalán nem magabiztos léptekkel, hanem igen hullámzó teljesítménnyel haladtak a Balassagyarmati SE labdarúgói. A többéves kitartó munkát aztán végül siker, és az NB II-be való feljutás koronázta.
A Nógrád megyei bajnokság megnyerésével kivívott NB III-as tagság némiképp zsákbamacskát tartogatott a gyarmati focisták számára, mondván meglehetősen idegen közegbe kerültek, hiszen ezúttal az Északkeleti csoportba kerültek, ahol tizenkilenc ellenféllel kellett szembenézniük. Amikor Tományi Pál vezetőedző a bajnoki rajt előtt nyilatkozott a várakozásokról, kiemelte, „jó szellemű a keretünk, az átlagéletkor huszonöt év alatti és mindössze négyen dohányoznak”. Ebben az idényben az első tízbe kerülést tűzték ki, ami végül nem sikerült, ugyanakkor a kínos kudarcok mellett (mint például vereség Záhony ellen hazai pályán), komoly diadalok is övezték a produkciót. Ilyen volt a megyei rivális Salgótarjáni SKSE-vel szembeni 6-0 arányú győzelem 1976. május 30-án. A befejezéskor pedig a későbbi szövetségi kapitányt, Csank Jánost soraiban tudó, bajnok Egri Dózsa elleni 5-1-es zakó már szinte semmit sem számított, a 12. hely megkaparintásával megőrizte NB III-as tagságát az Ipoly-parti társaság.
A következő, 1976/77-es szezonra már vérmesebb terveket fogalmaztak meg a BSE-nél. Jöttek is az erősítések: Szőke István kapus és Berindán László csatár az NB I-es SBTC-ből tette át székhelyét Balassagyarmatra. A szezon első felében még igen jól „muzsikált” a legénység, a Gyöngyösi Spartacus gárdáját például 5-0-ra múlták felül, amikor Szedlák kétszer, Nagy, Berindán és Erdélyi egyszer-egyszer talált a hálóba. Az ezt követő fordulóban pedig a jó hírű Nagybátonyi Bányász otthonában mentettek pontot, ráadásul tíz emberrel, mert Szalai Istvánt már a kilencedik percben zuhanyozni küldte a sípmester. Az őszt a hetedik helyen zárta a BSE, de csak egyetlen ponttal maradtak el a dobogó legalsó fokától.
Hiába kecsegtetett azonban komolyabb reményekkel a tavaszi folytatás, ha alaposan meggyengült a társaság: elég, ha csak arra utalunk, hogy Szalait szerződtette a Diósgyőri VTK, ahol utóbb Magyar Népköztársasági Kupa győzelemig menetelt, míg Szedlák bevonult katonának. A szakvezetés nem látott más megoldást, mint a fiatalok bevetését, így került a felnőttek közé az alig tizenhét esztendős tehetség, Fábri János. Áprilisban azonban bekövetkezett a hanyatlás, hat fordulóban mindössze három pontot gyűjtött az alakulat, és a kudarcsorozatot látva Tományi Pál vezetőedző lemondott, posztját Vidomusz János foglalta el. Ugyan az NB III-as tagságot nem fenyegette veszély, de a megszerzett kilencedik pozíció egyáltalán nem csalt örömkönnyeket a labdarúgó szurkolók szemébe az Ipoly-partján. (folytatjuk)
