Véget ért a tanév, indul az uborkaszezon. Bár a sokak által közkedvelt és többfajta konyhai felhasználású zöldség (én kimondottan a jófajta erjesztésű kovászos változatot szeretem) példányai még erősen sihederkorú méretben csüngenek a szárakon, maga a kifejezés tökéletesen találó a nyári eseménytelen időszakra.
Utána is néztem gyorsan az interneten, honnan ered ez a szó, és ráleltem a német „sauergurkenzeit” kifejezésre, de a francia „saison morte” azaz holtidény szintén megfelelő erre.
Fura látvány is lesz mostantól hétköznapi reggeleken a balassagyarmati utca, a szinte tökéletes kihaltságával, hiszen nem zsibong az iskolába igyekvő diák-fiatalság a járdákon. De voltaképpen jobb így, mert a városközpontban nem kell méterenként fékezni a kerékpárral a csúcsforgalomban. Bár az bizonyos tekintetben fájdalom, hogy kevesebb csinos kis hölgyet pillanthatok meg a tekerés közben.
Régebben a sportban is előszeretettel használt volt az uborkaszezon, de ez csak részlegesen értendő, mondván a különböző csapatsportágakban jelentősen leszűkült mára a nyári pihenő időszak, akár a nemzetközi futball-kupákra, akár a különböző kontinensbajnokságokra tekintünk. Nem beszélve a kiemelt versenyekről, mint a vizes világbajnokság, vagy az atlétikai földkerekség legjobbjainak vetélkedése.
Egyszóval, mostanság egyre inkább már csak valóban mezőgazdasági vonatkozásban értelmezhetjük az uborkaszezont. Személy szerint alig várom, hogy a barátaim és ismerőseim kiskertjében termett savanyúságból július végén, augusztus elején én is lakmározhassak.
