Robbanásszerűen érkezett nyár közepén a megdöbbentő és lesújtó hír: a Balassagyarmati VSE labdarúgó csapata nem csupán visszalép a Nógrád vármegyei első osztályú bajnokság küzdelmeitől, hanem semmiféle együttest nem indít az elkövetkező szezonban. Erre pedig a klub 123 éves történetében még a legviszontagságosabb világháborús időkben sem volt példa. Igyekeztünk utánajárni, mi történt a háttérben, és bizony éveket kellett visszamennünk az okok és okozatok boncolgatásában.
Az idősebb korosztályok még jó szívvel emlékeznek a Balassagyarmati SE legendás időszakaira, például az 1978-82 közötti idényekre, amikor a például Hornyák Pál, Rob Gábor, Kovács István és Szedlák Gábor fémjelezte társaság az NB II-ben vitézkedett, nem is akárhogy, vagy utalhatunk a 2002 és 2005 közötti évekre, amikor szintén fellendülés következett, Szabó Csaba, Baranyi Miklós, Rubint Richárd, Zolnyánszki Norbert vagy László Loránd vezérletével újra a másodosztályba kerültek, és például legyőzték a Vasas és a Budapest Honvéd legénységét is. Csakhogy ilyen-olyan, főként anyagi természetű okok miatt mindig jött a visszaesés, a zuhanás, ami mintegy szégyenbélyeg lett az Ipoly-parti fociban.
Legutóbb 2019-től indult ismét emelkedő pályára a hullámvasút, hiszen már felépült a minden igényt kielégítő stadion, amely akár nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas, és a szurkolók ismét bizakodni kezdtek, talán tartósan megmarad a jó forma és eredmény. Ezek egy ideig jogos kívánalmaknak bizonyultak, hiszen az NB III-ban szépreményű gárda formálódott, mi több, 2022 tavaszára oda jutottak, hogy a hazai harmadik vonal Közép csoportjában a második helyen végeztek, és az egyre terebélyesedő drukkerhad a következő szezonra már NB II-es álmokat dédelgetett.
Csakhogy 2022 őszén beütött a totális krach. Eltelt nyolc forduló, a Balassagyarmati VSE ekkor négy győzelemmel egy döntetlennel, három vereséggel a középmezőnyben tanyázott a tabellán, sőt a Magyar Kupában a legjobb 32 közé jutásért még az első osztályú Vasast is megszorongatták hazai pályán. Néhány nappal később azonban derült égből villámcsapásként érte a közvéleményt a hír: az Ipoly-parti futballisták visszalépnek az NB III-tól.
A miértre rengetegen keresték a választ, mígnem a klubvezetés egy közleményben adott feleletet. Ebben az egyesület jelentősen megváltozott gazdasági állapotaira hivatkoztak, az indoklás szerint a jelentősebb szponzorok közül többen az orosz-ukrán háború miatt kialakult energiaválság miatt nem tudták további támogatásukról biztosítani a balassagyarmatiakat, így az egyesület vezetői nem láttak más megoldást, mint a felnőttek szerepeltetésének befejezését. A közleményben hangsúlyozták, az országos és nemzetközi helyzet javulásában reménykedve bizakodóan tekintenek a jövőbe, hogy hamarosan új fejezetet nyithatnak a Balassagyarmati VSE történetében.
Ez eddig mind szép és jó, az érvelés is úgy-ahogy elfogadhatónak tűnt, de már akkor többen felvetették – nem csak laikus szurkolói, hanem szakértőbb körökben -, hogy ha nem is az eredetileg kitűzött szinten, hanem szerényebb körülmények között „simán” befejezhették volna a harmadosztályú bajnokságot, hiszen biztos akadt volna több labdarúgó, akik kisebb mértékű javadalmazásért is vállalták volna a játékot, és a klub kasszájában is maradt volna annyi forint, hogy az utazási és egyéb költségeket kifizethessék 2023 tavaszáig. De a vezetőség a könnyebb megoldást választotta, megadólag feltartotta a kezét, és a tehetséges focista társaság szó szerint szétszéledt a szélrózsa minden irányába.
Maradt a Palóc Farkasok utánpótlása, akikre építeni lehetett, el is indultak előbb a megyei másodosztályú (!) küzdelemsorozatban, aminek színvonalának magasságát kár ecsetelni. Azért annyit elértek, hogy nemsokára már egy „grádiccsal” feljebb léphettek a fiatalok, de ez sem lett virágözönnel kísért diadalmenet. (folytatjuk)
