Miután augusztus első napjaiban ezer hőfokon robbant be ismét közénk a nyár, úgy döntöttünk, érdemes kiruccanni hétvégenként egy-egy falunapra, hogy az olvasóközönségnek bemutassuk, milyen hangulatban ünnepelnek a nyugat-nógrádi emberek. Első állomásként 9-én Őrhalomban jártunk.
Szombaton kora délután már igencsak a hármas szám felé közelített az óra kismutatója, amikor a falu szélén található sportpálya – a helyieknek csak „Pást” – felé ballagtunk. Legelőször a község polgárőreivel találkoztunk, akiknek e korai időpontban még nem sok „terelgetnivaló” dolguk akadt, de megmutatták azt a széles területet, ahol majd az érkező vendégek parkolhatnak a gépjárműveikkel.
A Csitári-patak fahídján áthaladva a bejáratnál bábfigurák és színes feliratok fogadták a látogatót, kissé beljebb még csak készülődött a kavalkád. A színpadon éppen Menyhárt Gáborné óvónő olvasta fel azt a varázslatos főkötőről szóló mesét, amely nemrégiben egy pályázat sikere nyomán bekerült az ország legújabb mesekönyvébe.
Tökéletesen megtaláltuk azt a helyet, amely első álláspontunk lesz ebben a kánikulában, egy fa árnyékába húzódtunk, ahol még kellemes szellő is érintette arcunkat-testünket, így nem kellett különösebben félni a terebélyesedő izzadástól.
Kisvártatva befutott Fagyas Marcell, a szomszédos Ipolyvarbó polgármestere, akit pár perccel később őrhalmi kollégája, a motoros robogóján beguruló Farkas Egon követett. Rájuk a falunap felvezetéseként komoly szerep várt, hiszen a két önkormányzat ünnepélyesen megújította a testvértelepülési megállapodást. Mielőtt aláírták volna az okmányt, a hozzánk egy parolára odatoppanó Kanyó János alpolgármester – Őrhalom korábbi első embere – megsúgta, annak idején, 2007-ben még ő kötötte meg az egyezményt a varbóiakkal, de akkor, alig három esztendővel a közös uniós csatlakozás után csak egy rozoga fahidacska vezetett át a túlpartra, míg ma a 2023 decemberében átadott „Szent-Iványi moszt” kényelmes, kulturált közúti kapcsolatot biztosít a felvidéki barátokhoz és rokonokhoz. A két település hagyományőrzői nem voltak rest, a hivatalos aktus egyfajta profán megpecsételéseként a színpad előtt körtáncot jártak, valahogy úgy, ahogy bő két hónapja, a trianoni évforduló alkalmából a Szent-Iványi hídon tették.
A ceremónia után következhetett a mulatság. Körbenéztünk a kavalkádban, és a nagysátor sarkában összefutottunk régi ismerősünkkel, Viola bohóccal (említette ugyan a művésznevét, de sajnos nem jegyeztük fel), aki gyönyörűen telepingált orcájával szélesen mosolygott a gyermekekre, hogy aztán a jelentkező fiatalok szeme köré és alá különféle formákat festegessen, és állatalakú lufikat hajtogasson számukra. A tömegben felfedeztük a nagy melegre való tekintettel széles karimájú kalapot viselő, Romhányból érkezett László barátunkat, akiről hamar kiderült, fiával egyetemben a Pedrofon zenekar rajongója, nem csoda hát, ha a kiváló „rakenroll” muzsikával előrukkoló banda fellépését közvetlen közelről, a színpadot a nézőtértől elválasztó korlátnak támaszkodva üdvözölte. Az együttes vérbeli múlt századi retró-hangulatot varázsolt a Pást nézőseregének. Dübörgött a zene, az énekes-szaxofonos frontember hangszerével leviharzott az emberek közé, és ott fújta, szó szerint a fülekbe a talpalávalót, miközben egyre többen és többen robogtak be a fűre, hogy a Hungária és Bill Haley dallamaira elképesztő sebességgel mozgassák meg géppuskalábaikat. Egy, már nem éppen fiatal párocska, megválva a lábbeliktől mezítláb perdült elő, a férfiú mosolyogva forgatta körbe-körbe hölgypartnerét. Közel egy órán keresztül zengett a rock’n’roll az őrhalmi „pusztaságban”.
A valóban lélekemelő és felettébb szórakoztató koncert után némi pihenésképpen a házigazdák invitálásának köszönhetően betértünk a VIP-részlegbe, amit az egyik öltözőhelyiségben alakítottak ki. Alig huppantunk le a székre, máris ritka megtiszteltetésben lehetett részünk, hiszen megérkezett Várkonyi Attila, azaz DJ Dominique, a sztárvendég. Aki rögvest nekilátott a falatozáshoz, ráadásul annyira ízlett neki a feltálalt pörkölt, hogy kíváncsi lett, ki is készítette ezt a finomságot. Orosz János önkormányzati képviselő „vette a lapot”, és behívta az alaposan meglepődött Percze Ilonka nénit, a konyha aznapi főnökét, akivel aztán még „szelfizett” is hazánk egyik legismertebb lemezlovasa. Az alkalmat kihasználva beszélgetésbe elegyedtünk Attilával, akiben egy roppant megnyerő modorú, művelt és szimpatikus személyt ismertünk meg. Elmondta, még két hasonló buli vár rá ezen az augusztus kilencedikén, Őrhalomból egyenesen a Pest megyei Csévharasztra ment, onnan pedig a tolnai Bonyhádra tovább, ahol 23 óra 30 perckor kezdődött a fellépése. Hozzátette, egyáltalán nem fárasztó neki ez a munka, sőt, kifejezetten élvezi, ha örömöt okozhat a népnek, mindig ragaszkodik a színvonalhoz, amiből semmiképpen sem ad alább és reméli, még sokáig szolgálhatja ki így a közönséget.
A tereferét lezárva magunk is megtapasztalhattuk, milyen, ha DJ Dominique áll a lemezt forgató berendezés mögött. A hetvenes és kilencvenes évek közötti hazai és nemzetközi zenei élet szinte minden csillagának egy-egy közismert száma felcsendült, a Neoton Famíliától az Abba együttesen keresztül a Coco Jamboo-ig. A falunapi sereg pedig ismét középre perdült, ropta-ropta, égbe emelkedtek a kezek, harsogva dalolták a refréneket, és nem maradhatott el a „vonatozás” sem, természetesen Demjén Ferenc slágerére.
Amint DJ Dominique befejezte „mutatványát”, rátekintettünk az órára, és miután erősen szürkülni kezdett, érzékeny búcsút vettünk vendéglátóinktól. Még belenéztünk a balassagyarmati kangoo-csoport produkciójába, majd elköszöntünk az őrhalmi falunap forgatagától.
