Első fénykora szűk tíz esztendeig tartott, majd a második világháborút követő ínség igencsak megviselte a létesítményt. Az újabb fellendülés a múlt század hatvanas éveiben jött el, de hamarosan ismét be kellett zárni a kapukat, hogy aztán 1995 óta immár megnövekedett szolgáltatásokkal várja látogatóit. A balassagyarmati strandfürdő idén nyár végén fennállása kilencvenedik születésnapját ünnepli.
Maga a strand alapításának ötlete Horváth Sándor polgármestertől származik, aki úgy gondolta, ideje bővíteni a fiatalok nyári sportolási és szórakozási lehetőségeit a városban, és erre mi más alkalmas mód nyílna, mint a strand megépítése. Ki is jelölték a megfelelő helyszínt, a közvágóhíddal szemközti, vasútig nyúló tágas területet, majd 1933-ban felkérték az ország talán legnevesebb építészét, Magyarország első olimpiai bajnokát a tervek elkészítésére. Hajós Alfréd elképzeléseit ingyen és bérmentve bocsájtotta az önkormányzat rendelkezésére. Ám kiderült ez a változat a város számára túl drágának bizonyult, így némiképp változtattak, faragtak a terveken, és Magos (Munk) Dezső építőmester, illetve munkatársai jóvoltából szerényebb kivitelben, 1935 nyarára elkészült a létesítmény, benne 33 méter hosszú versenymedencével, kismedencével, szépen kialakított kabinsorral és más kiszolgálóhelyiségekkel. Ráadásul a legfelsőbb állami sportirányítás komoly összegekkel támogatta a munkálatokat, azaz Balassagyarmatnak tulajdonképpen egyetlen fillérjébe sem került, hogy egy impozáns strandfürdővel gazdagodott.
Az ünnepélyes megnyitót látványos elemekkel, közte az ország híres úszóegyéniségei részvételével 1935. szeptember 1-én – más források szerint 9-én – tartották, de a nagyközönség teljes gazdagságában csak a következő esztendőben élvezhette itt a nyár örömeit.
Ám a második világháború megszakította a szépreményű fejlődést: az 1945-ös esztendő zimankós telén, amikor már szovjet katonák őrjáratoztak a városban, a nélkülöző lakosság lényegében teljesen kifosztotta a strandot, elhordta a berendezések faanyagát, így például a gyönyörű kabinsor is az ínség áldozata lett. Hosszú időnek kellett ezután eltelnie, hogy a fürdő feltámadjon poraiból, ez a hatvanas években történt meg igazán és ismét emelkedő korszaka egészen a nyolcvanas évek közepéig tartott. Ezekről az időkről a jelenlegi születésnap alkalmából így emlékezett meg a facebook-on Olexa Miklós, az 1. Kerékpár Múzeum tulajdonosa:
„Én a 60-as évek első felétől járok erre a nagyon kellemes helyre. Itt tanultam meg úszni egy fantasztikus tornatanártól, Rozmán Vilmostól. Itt akkor még nem volt tisztitó berendezés, így a teljesen átláthatatlan és rézgáliccal betöltött zöld planktonos vízben lehetett kiválóan bukó-fogózni. Ha éppen töltötték, akkor a víz hőfoka simán 20 fok alatt volt. Ez mind nem számított, kiválóan éreztük magunkat így is, tömegesen jártunk ki a városból ide, erre a különleges helyre, aminek saját mikroklímája van. Sokszor jobb idő van itt, mint a pár száz méterre levő városban. Akkoriban pedig volt a strandnak konkurenciája, a Nyírjes mellett az Ipolyon a Katlan-gödörnél és a Sodrónál is. Hatalmas sörmeccsek voltak itt a nagyfiúk között a lábtengó pályán, és volt időszak, amikor kígyózó sor állt a frissen csapolt sörért. Később a zuhanyzók felett napozó terasz működött, ahol esetenként szépségversenyeket és zenekaros szabadtéri bulikat rendeztek.”
1981-ben érdekes kísérlet helyszíne lett a terület hátsó, a vasúti sínek felé eső része. Geológiai próbafúrásokat végeztek a szakemberek, termálvizet keresve. Egészen 645 méteres mélységig jutottak, de onnan csak rendkívül elenyésző mennyiség buggyant elő, a még erőteljesebb lehatolást pedig az anyagi források nem tették lehetővé, így leálltak a munkálatokkal. Nem sokkal később azonban újra válság köszöntött be és a létesítményt bezáratta a Városi Tanács.
Másfél évtized telt el, különböző egyéni és csoportos próbálkozásokkal az újranyitás érdekében, még Strandegylet is alakult, hátha közadakozásból megszüntethetik az áldatlan állapotokat, hiszen a rendszeres használat nélkül tönkrement minden. Végül 1993/94 hozta el az áttörést, ekkor sikerült előteremteni a költségeket a felújításra, mígnem 1994. november 30-án jött el a nagy nap, a didergő ősz végén két merész sportember, Sztancsik József triatlonedző és dr. Kiss Tamás alpolgármester fürdőruhában rövid időre meg is mártózott a medencében.
Az azóta eltelt bő harminc évben folyamatosak voltak a fejlesztések, a kisebb-nagyobb átalakítások a strandon, mind a sportolási lehetőségekben, mind a gépészeti-működtetési feltételek terén. Ráadásul nem is olyan régen egy jelentős korszerűsítési elképzelés is napvilágot látott, látványtervekkel „kiszínezve”. Ezek szerint a szomszédos kemping területével kibővülve a huszonegyedik századi igényekhez igazodva készülhetnek majd el az átalakítások. Az elképzelések alapján a bejáratot nyugati irányban kilencven fokkal elforgatják, aminek előterében kis parkot formálnak, és tágas gépjárműparkolót építenek ki. A látogatókat két nagyobb medence várja, az egyikhez csúszdát csatlakoztatnak, míg a másik elsősorban az úszni vágyó közönséget szolgálja ki. Ezek azonban olyan nagyszabású elképzelések – mintegy másfélmilliárd forintos összköltséggel -, hogy a megvalósítás rövid időn belül aligha lehetséges.
Mindenesetre akad ünnepelni való a kilencvenedik születésnapon, és augusztus 23-án, szombaton egész napos programokat szervez a balassagyarmati önkormányzat a strandra, benne sportági bemutatókkal, ügyességi versenyekkel, zenei koncerttel és sok-sok szórakozással. Remélhetőleg az időjárás is kegyeibe fogadja a rendezvény résztvevőit.
