A határmenti Kiscsihántos népszerű kocsmájában szombat késő délután telt ház volt. A hangulat egyre fokozódott, amikor Lapáttenyerű Józsi, a falu egyik legerősebb embere hirtelen felállt és hatalmasat csapott az asztalra, majd öblös baritonján megszólalt: „Alapítsunk Digitális Polgári Kört!”
A többiek néztek rá, mint borjú az új kapura, nem tudták mire vélni ezt a váratlan hevességet. A döbbenetből először az italmérő hely legöregebb törzsvendége, Mákos Pista bácsi ocsúdott fel, aki gúnynevét arról kapta, hogy még az ajtófélfának dőlve is képes volt bármikor elaludni. „Nos és mi fán terem ez a cifraság?” – kérdezte fiatalabb barátjától, mire Józsi kertelés nélkül rávágta, bizony ő hallotta meg látta a tévében, hogy szerte az országban valami hasonlókat alapítanak, hát itt az idő, hogy Kiscsihántoson is legyen egy ilyen akármilyen társaság.
„És mit kell ahhoz ténni?” – hangzott az újabb érdeklődés, ezúttal Dörmi Béla sógor részéről, affajta medveszerű morgással. Józsi pár másodpercig maga elé bámult, de nem sokat töprengett: „Megalapítjuk, oszt kész! Én leszek a főnök, én válogatom meg, kit veszünk be a bandába, meg kit nem, velem úgysem mer senki sem okoskodni. Majd szépen eldöntjük, hogy az egyik nap Béla, a másik nap Pista bá’, péntekenként meg a plébános atya fizeti a rundót, vasárnap meg a pízt bedobjuk a közösbe, és abból mulatunk hajnalig. De akkor szidni kell ám mindenkit, akit csak emlegetek: a polgármestert, a jegyzőt, a közmunkások vezetőjét, a Süket Janit, meg az agronómus urat is, miért szikkadt ki már negyedik évben a falu körüli főd!”
„Ebből áll az egísz?” – értetlenkedett tovább Mákos Pista bácsi, mire Józsi gyorsan felvilágosította: „Nem kéne ide több, majd gyün a Bazsi gyerek, a Lulu Magda fija, az tud bánni azzal a hogyishívjákkal, az internettel, meg a telefonnal, majd ő intézkedik, hogy mindenki megtuggya, mi a nyavaját alakítottunk itt a kocsmában!”
„No és mi lesz a neve?” – támadt fel némi kétség a kibicként az esti mise után végszóra érkező plébánosban. „No, csak hajtsa fel azt a vegyes pálinkát atyám, osztan megmongyuk magának.”
Nem is kellett kétszer szólítani a pulthoz az egyház helyi képviselőjét, máris ömlött a torkán lefelé a jófajta szesz. Józsi közben kihúzta magát, és büszkén kijelentette: „Hát mi más, mint Ingyombingyom Digitális Polgári Kör. Elvégre a kocsmát is így híjják!”
Nos, kérem szépen így alakult meg Kiscsihántos első és máig egyetlen digitális polgári köre, de a tagok közül aligha tudja bárki, hogy miről is szól mindez.
