
Mostanában két olyan, közszájon forgó kifejezés verte ki nálam biztosítékot, amelyeknek hallatán rendesen feláll a szőr a karomon.
Az egyik a digitális tartalomkészítő. Vajon mi fán terem ez a foglalatosság? Kinek az eszement fejéből pattant ki, hogy ezentúl a média egyes képviselőit így nevezzék! Nosza, utánanéztem, hogy milyen magyarázattal szolgál erre a szótár: „A digitális tartalomkészítő olyan szakember vagy szervezet, aki/ami online platformokra készít tartalmat, beleértve a szöveges, képi, videós és egyéb digitális formátumokat.” Nos, ezek szerint én is ebbe a körbe soroltatnék, hiszen a Palóc Hírnök csak online felületen él, és én ugye a cikkeimet, képi mellékletekkel digitális formára töltöm fel. No de, kérem szépen, én szerkesztő-újságírónak tartom magam, és nem digitális tartalomkészítőnek! Azért mégiscsak előkelőbben hangzik az „újságíró”, mint a „készítő”. Vélhetően itt az angol „content creator” szóösszetétel tükörfordításáról beszélünk, de minek van szükség idegen szavak effajta alkalmazására, mikor ékes-édes anyanyelvünk tudhat erre számtalan szinonim példával szolgálni! Ráadásul az én megközelítésemben a „készítő” egyértelműen fizikai teljesítményre utal, vagyis a keramikus anyagból gyúrja műveit, vagy a gyártósorokon szorgosan készülnek a gépjármű-alkatrészek. Ám az újságírás, a szerkesztés, a YouTube-videók formába öntése egyértelműen ALKOTÓ munka és az értelmiségi tevékenységhez csatolandó. Szóval az a véleményem e kérdésben: digitális tartalomkészítő? Ugyan már, ne nevettess!

A másik ilyen kifejezés a telephely. Az még elmegy, ha egy üzemnek, autójavítónak, Tüzépnek telephelye van, ami azt jelenti ugyebár, hogy a fő műveleti tevékenységeket ezeken a pontokon végzik, akár a központtól messzebb lévő településen is. No de az igazán hátborzongató, amikor azt kell olvasnom, hogy egy általános iskolának telephelye van. Hát a kisgyerekeket csak használati tárgyaknak, szerszámoknak, gépeknek tekintik, mert biz’ azok találhatóak a telephelyeken. Bizonyára Grétsy László tanár úr is megbotránkozna ezen, elvégre itt is mennyivel előkelőbb a „tagozat” kifejezés. Mondjuk így: Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Diósjenői Tagozata, amely egyértelműen arra utal, hogy a hangszeres pedagógusok kijárnak a falura és ott tanítják a csemetéket a zenére – igen, ez tagozat és nem telephely.
Szóval bármennyire is a huszonegyedik század fenekestől felforgatott világában élünk, azért ne csaljuk meg nap mint nap szeretett és ékes magyar nyelvünket pusztán a divatosság és az igénytelenség kedvéért.
