A balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár galériáján október 26-ig látogatható az a kiállítás, amely a „civil” gyűjtők kelléktárából tevődik össze, és én magam is büszkélkedhetem itt néhány gombfoci csapatommal. Erről jutott eszembe egy kis múltidézés.
Az első gombfoci- kollektívát talán hétéves koromban kaptam a szüleimtől. Egy zöld és egy piros színű együttes volt: a Martos, Bálint, Ebedli, Nyilasi, Pogány fémjelezte Ferencváros, illetve a Budapesti Honvéd, soraiban Szűcs, Pál, Pintér és Weimper. Aztán persze gyarapodott, bővült a gyűjtemény, különösképpen az 1982-es világbajnokságot követően, amikor a boltokban megjelentek a VB ma már különlegességnek számító tizenegyei, mint Chile, Peru, El Salvador, Kuvait, természetesen az európai országokkal kiegészülve: Ettori védett a franciáknál, Zoff az olaszoknál, a lengyeleknél ott volt az alakok között Boniek, Lato és Smolarek, a jugoszlávoknál Pantelics, Gudelj és Vujovics, az angoloknál Shilton, Keegan és Brooking, a spanyoloknál Arconada, Camacho és Quini.
Emlékszem, középiskolásként mindig az Ipoly Áruházzal szemközti kis trafikban szereztem be az állomány újabb és újabb darabjait, ami lassacskán 150 példánynál is nagyobbra nőtt, de az idők során több elveszett, elkallódott, mint például a Grasshoppers csapata.
Amikor a Dózsa és Hunyadi utcák közötti lakótelepek „dühöngőjében” rúgtuk a labdát, sokszor előfordult, hogy akik nem fértek be a pályán küzdők társaságába, hozták a gombfocit, és a pingpong kőasztalon játszottunk párhuzamosan a fiúkkal. Még a főiskolán sem csökkent a szenvedély, a szombathelyi kollégiumi szobában Balu és Tomi haverjaimmal a bejárati ajtó előtt festettük fel zsírkrétával a pályát a padlóra, és aki netán jött hozzánk, feltétlenül kopognia kellett, mert akkor a kinyitás idejére beszüntettük a csatát, ez azonban csak igen ritkán fordult elő.
Mára csak a csapatok maradtak, legutóbbi számolásom szerint 143, meg két kapu, illetve egy kupaknyi labda. De azért rendkívül jó érzéssel telített el, amikor megkaptam a felkérést, és szívesen adtam át az 1980-as BEK döntő két gárdáját, a Hamburger SV és a Nottingham Forest legénységét, akiket most az üveglap búrája mögött szemlélhet az érdeklődő, ha megtekinti a tárlatot.
