Vajon csak kivételes jelenségként fogható fel, avagy az egész országra általános esetként jellemző a legutóbbi kónyi példa, hogy azok a helyi önkormányzatok, amelyek nem hódolnak be a fideszes „nagyurak” akaratának, bizony semmiféle pályázati támogatásban nem részesülnek. Kíváncsiak voltunk, hogy e tekintetben Nyugat-Nógrádban mi a helyzet?
Szokásos reggeli internetes „szörfölgetésünk” közben bukkantunk rá a telex.hu cikkére, amiben Aller Imre, a Győr-Moson-Sopron vármegyei Kóny polgármestere arra panaszkodik, hogy hiába kérvényezi az önkormányzat hosszú ideje a Magyar Falu Programban egy fontos helyi útszakasz felújítását, az indítványaik rendre süket fülekre találnak. Az illető fideszes „nagyúr” ott, azon a területen a térség országgyűlési képviselője, Gyopáros Alpár, aki nem mellesleg magasabb rangú kormányzati tisztségviselő, hiszen 2018 óta a Modern Városok Program és a Magyar Falu Program kormánybiztosa, azaz nem csak Győr vármegyei szinten, hanem országos viszonylatban is ő az egyik fő döntéshozó a támogatások odaítélését illetően. Aller határozottan állítja, mivel ő polgármesterként nem tartozik a Fidesz holdudvarához, és nem hódol be alázatosan a kormány akaratának, így nem is részesül a falu központi pénzekből, holott lenne mire költeni a forintmilliókat.
A telex.hu megkereste természetesen Gyopáros Alpárt is, válaszoljon a vádakra, ám az államtitkár élt a kontratámadás jogával, azaz hosszasan sorolta, hogy az utóbbi évtizedben Kóny milyen támogatásokban részesült az állam részéről, ám a polgármester szerint ezeknek csak töredéke az, amit az önkormányzat részéről igényeltek, a döntő többségük civil szervezetekhez, az egyház jutott, vagy a tankerületen keresztül történtek meg az adott fejlesztések.
Ez az eset szinte kísértetiesen hasonlít az idén nyáron kirobban Érsekvadkert kontra nyugat-nógrádi Fidesz-központ nyílt vitára, ami a facebook-on heteken keresztül zajlott. Először dr. Őszi Attila, a község polgármestere vetette fel, hogy évek óta hiába pályáznak több fontos fejlesztésre, a támogatások odaítélésének helyi „gazdái”, vagyis a balassagyarmati régi vármegyeháza földszinti folyosóján székelő Fidesz-vezetők lényegében levegőnek nézik a velük egyáltalán nem szimpatizáló önkormányzati irányítókat, pedig nem a politikai szempontok az elsődlegesek, hanem a falubeli lakosság érdekei.
A vitába beszállt előbb Balla Mihály, az amúgy Érsekvadkerten élő országgyűlési képviselő, utóbb pedig Barna János, a Nógrád Vármegyei Közgyűlés alelnöke is, akiről tudvalévő, hogy nélküle semmiféle fontosabb döntés nem születhet a nyugat-nógrádi térségben. Mindketten hasonló ellenérveket hangoztattak, mint Gyopáros államtitkár, tételesen felsorolva a 2010 óta Érsekvadkertre került fejlesztési pénzeket, ám dr. Őszi Attila ezeket egyből megcáfolta, hasonlóképpen arra utalva, mint a kónyi polgármester, mondván ezek legnagyobb részben nem az önkormányzat által benyújtott pályázatok voltak.
Körbenéztünk, hogy a Balla Mihály választókörzetéhez tartozó más településeken milyenek a viszonyrendszerek ebben a „behódoltok, vagy nem kaptok” témakörben. Nos, a balassagyarmati és a rétsági járások esetében – amit földrajzilag behatóbban ismerünk, de ugyanez érvényes lehet a Szécsény és környékére is – javarészt a Fidesz-vonalhoz erőteljesebb köthető polgármesterekkel találkozhatunk, noha többségük független színekben nyerte el mandátumát. Ám akadnak nyíltan a kormánypárthoz kapcsolódó faluvezetők, mint például Rigó Dávid, Drégelypalánk első embere. Az ő részükről aligha várható komolyabb ellenvetés a Balla-Barna irányvonallal szemben, bár ott van például Patak esete, ahol az önkormányzatnak közel egy évtizedet kellett várnia, hogy a roskadozó temetői ravatalozóhoz csurranjon-cseppenjen nekik néhány millió forintos dotálás. Akkor vajon Érsekvadkerthez hasonlóan, akik ugyancsak vállalják a vitatkozást, mire számíthatnak? De ez már erősen költői kérdés, és a visszajelzésekből úgy tűnik, egyelőre inkább a hallgatás a hasznosabb, már az adott település lakóinak érdekében is.
