Régen, még az „átkos” Kádár-korszakban kiemelt ünnepnek számított november hetedike. Ilyenkor Balassagyarmaton, a Lenin-lakótelepre rendre kivezényelték a város iskolásait, hogy a Nagy Októberi Szocialista forradalom szimbirszki születésű vezérének szobránál szalutáljanak a helyi pártvezetők köszöntésére.
A nyolcvanas évek elején egy alkalommal magas rangú vendég érkezett az Ipoly-partjára, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében. A dalárda szerepkörét ezúttal a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola énekkara kapta. Már egyre többen és többen gyülekeztek a tömbház tövében található műalkotás környékén, amikor a kórusvezető tanár úgy döntött, elküldi az egyik kislányt, jelezze, ha megérkezik a küldöttség és akkor mozgalmi nótával üdvözölik az elvtársakat.
A kislány annak rendje és módja szerint lefutott a lépcsőn, és figyelt, mikor tűnnek fel a távolban az alakok. Hamarosan már visszafelé loholt és lelkesedéssel közölte, „jönnek, jönnek”.
A karvezető kezébe vette, majd füléhez emelte a hangvillát, és már indult is volna az elő-szolmizáció, amikor a lépcsőn felfelé sétálva feltűnt a kollégája, a szakállas történelemtanár.
Az ifjú diák ugyanis félreértette az utasítást, ő a „szőrös elvtárs” felbukkanását figyelte…
