Éppen húsz esztendeje, 2005. november 26-án hunyt el tragikus vadászbaleset következtében Urbán Árpád szocialista országgyűlési képviselő, a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola, majd az őrhalmi József Attila Általános Iskola igazgatója. Az évfordulón rá emlékezünk.
Bátran kijelenthető, és alighanem senki sem cáfolja meg az állítást, hogy politikai pártállásról függetlenül Urbán Árpád köztiszteletben álló személynek számított nem csak Balassagyarmaton, hanem az egész országban. Négy évtizedes pedagógusi pályafutása során gyermekek ezreinek neveltetését egyengette, vagy a pálya szélén irányította edzőként sportolói előmenetelét. Játékvezetőként nemzetközi szintig vitte, százezres közönségű stadionokban tevékenykedhetett.
Rendkívül közvetlen egyéniség volt. Bárhol megfordult, barátsággal, széles mosollyal fordult az emberekhez, bármikor hozzá fordulhatott az állampolgár, és ha tudott, jó szívvel segített.
Amikor elhunyt, laptársunk, a Palóc Krónika 2005. december 2-i számában kollégáink megkerestek néhány személyiséget, hogy emlékezzenek meg Urbán Árpádról. Csupán egy véleményt idézünk most, Csach Gábor jelenlegi balassagyarmati polgármesterét, aki akkoriban önkormányzati képviselőként dolgozott. Ő így nyilatkozott: „Urbán Árpád politikai ellenfél volt, de nem ellenség. Számtalan felejthetetlen pillanatra emlékezem azokból az időkből, amikor együtt dolgoztunk a városi képviselő-testületben. Nyugodtan mondhatom, felhőtlen volt a viszonyunk, bennem marad az életvidám temperamentuma, a viccei, a közös főzések”.
***
E sorok írója is rengeteg személyes élményt őriz Urbán Árpádról. Ezek közül hármat emelnék most ki.
Valamikor a kilencvenes évek végén évzáró összejövelt tartott a Balassagyarmati SE labdarúgó csapata, és ő volt a szakács. Amikor a hivatalos értékelők befejeződtek, az újságíró távozni készült, ám Árpi bácsi megállított: „nem mégy te sehova, míg meg nem kóstolod a pacalpörköltemet”. Én csak szerényen feleltem, hogy nem szeretem az effajta ételt, mire ő kerek-perec kijelentette, nem távozhatok addig, míg pár kanállal nem fogyasztok belőle. Nem vitatkoztam, leültem, és iszonyatosan jóllaktam, azóta szeretem a pacalpörköltet.
A második történet: 2005 nyarán jártunk és őrhalmi iskolaigazgatóként elhívta a falunapra a Fradi-öregfiúk focicsapatát. A házigazdák elleni meccset ő vezette. Én is ott bóklásztam az érdeklődők között, amikor Árpi bácsi hozzám fordult: „nincs partjelzőm, elvállalnád a feladatot?”. Természetesen igent mondtam, hazasiettem, átöltöztem, és hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy a bevonuláskor a kétszeres olimpiai bajnok Novák Dezső mellett sétálhattam be a kezdőkörbe.
A harmadik: a parlamenti ülésről hazaérve betért a Széchenyi utca sarkán lévő, úgynevezett Gregori-sörözőbe. Megemlítette, hogy két nap múlva Horn Gyula, korábbi miniszterelnök látogat Balassagyarmatra, és a zeneiskolában lakossági fórumot tart. „Hozd be előtte hozzánk a miniszterelnök urat”, szólt a kocsmáros, mire Urbán Árpád azt felelte, rendben. A törzsközönség hüledezett, hogy is térne be közéjük egy korábbi kormányfő, egy ilyen híres ember. Két nap múlva puszta kíváncsiságból elmentem a Gregoriba, és döbbenten szemléltük, amint a robosztus alkatú gyarmati honatya társaságában Horn Gyula fellépdelt a lépcsőn, és a kocsmában elfogyasztott egy kávét. Teljesítette az ígéretét.
Nyugodj békében Árpi bácsi!
