
Ebben a rovatban általában nem foglalkozunk országos politikai témákkal, ám most Lázár János legutóbbi „beszólása” nyomán szinte azonnal ökölbe szorult a kezem, vagy úgy is mondhatnám, kinyílt a bicska a zsebemben.
Történt ugyanis, hogy az építési és közlekedési miniszter egy videófelvételen egész egyszerűen leszlovákozta a Tisza párt egyik Vas vármegyei országgyűlési képviselőjelöltjét, pusztán azért, mert az illető hölgy vezetékneve szlávos csengésű, azaz „ová” végződésű.
Nem csak a jóérzésű, igaz magyar érzelmű felvidéki nemzettestvéreinket háborította fel joggal ez a felelőtlen és mélységesen sértő kijelentés, hanem bennünket is, akik közvetlenül itt, a határ innenső oldalán élünk és remek baráti, ismerősi kapcsolatokat ápolunk a Dunán és Ipolyon túli testvéreinkkel.

Nem véletlenül fakadt ki és sírta el magát Lázár szavait hallva a Jászai Mari-díjas és európai filmdíjjal kitüntetett színésznő, Borbély Alexandra, akinek bölcsőjét a Zobor alján, a Nyitra környéki magyar szórványban ringatták, és ott, azon a vidéken nevelkedett, ahol szinte teljes szlovákajkú szomszédságtól körülvéve máig hűen őrizték meg az emberek ékes-édes anyanyelvünket. Az a Borbél Alexandra, aki egy ma is megtekinthető youtube-videóban rendkívül elérzékenyülten, és hatalmas büszkeséggel beszélt a gyökereiről, arról, hogy gyermekként miként szembesült Szlovákiában, illetve később hazánkban is a magyarságával.
Persze Lázár Jánostól, ettől a felfuvalkodott, ócska, elkényeztetett dél-alföldi kanász-ivadéktól hogyan is várhatnánk el szimpátiát az Ipolyon túli palócok iránt, hiszen neki valóban az égegyadta világon fogalma sincs arról, milyen nagyszerű dolog idegen, sőt, netán ellenséges közegben megvallani az igaz hitet és kitartani felemelt fejjel a magyarság mellett.
Egyszóval nagyon ajánlom a „batidai kegyúrnak”, hogy a lehető legrövidebb időn belül járjon egy őszinte „kanosszát”, mielőbb kérjen elnézést a teljes felvidéki magyarságtól és hajbókolva kövesse meg a jelenleg Szlovákia területén élő nemzettársainkat.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül.
