22%-kal kevesebbet költenek a románok élelmiszerre, mint a magyarok.
Vajon miért van az, hogy még egy tőlünk keletre fekvő országban is könnyebben megélnek nálunk az emberek? Mellesleg egy olyan országban, amely alig múlt 140 éves, ráadásul a fél területüket tőlünk nyerték el egy évszázaddal ezelőtt, miközben Magyarország egy több mint 1100 éves állam? Rejtély.
Mindenesetre Dócs Dávid, a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője tesz is valamit a mai hazai politikusok többségével ellentétben és egy ma közzétett videójában részletesen kiszámolta, hogy a tőlünk keletre fekvő románok minimum 22%-kal kevesebbet költenek élelmiszerre, napicikkekre.
Miért van az, hogy ha akár nyugatra, akár keletre tekintünk, MINDENHOL jobb a helyzet, mint Magyarországon?
Dócs a videóban azt részletezi, milyen módszerekkel teszik tönkre a multik a magyar embereket: „Magyarország hajdanán agrárnagyhatalom volt, ma már viszont a mezőgazdaság is a végnapjait éli. A családi gazdaságok száma visszaszorult a magyar agráriumban. A Központi Statisztikai Hivatal 2023-ban végrehajtott egy mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírást, mely szerint 2020 óta 45 ezer kisgazdaság tűnt el. Az élelmiszeriparunk pedig olyan szinten hanyatlott, hogy már inkább csak a haláltusáját vívja. Ez pedig koncentrálódik az árakban is, hiszen a 20 éves Európai Uniós tagságunk alatt nem a nyugati bérekhez, hanem a nyugati árakhoz jutottunk el sajnos.”
Dócs már korábban is felhívta rá a figyelmet, hogy a földünk nem a multiké, hanem a magyaroké, illetve hogy egyes multinacionális nagyvállalatok milyen módszerekkel zsigerelik ki a magyar embereket.
Dócs Dávid a magyar vidék haláltusája kérdéskörében portálunknak úgy fogalmazott: „Sajnos generációs tudás veszett el az előző rendszerben. Céltudatosan gyökértelenítették elsősorban a vidéki magyar embert. De ma már egyre többen keresik a kiutat a multik világából és önellátó gazdálkodásba kezdenek. Minden ember valahol a lelke mélyén tudja, hogy ez a normális. Nem az a normális, ha kiszolgáljuk a multikat, hanem az élet szépségeivel kellene harmóniában élnünk. Azzal a tudással, amely régen megvolt a vidéki paraszt embereknek, ez az élet elhozható és beteljesíthető.”
Nem véletlenül indult meg az az egyre erősödő társadalmi folyamat, amely miatt ma egyre többen álmodoznak arról, hogy kimenekülnek a városból a vidékre. Már csak egyvalami hiányzik a megvalósításhoz: a tudás.
Mindezzel párhuzamosan a magyar nyelvet is tudatosan megrontották, és ma már a magyar ember többségének nehéz elmagyarázni, hogy „a tapló nem paraszt, a várandós nem terhes és a homoszexuális nem meleg”.
A kommunizmus, azaz szüleink és nagyszüleink korában a „paraszt” szitokszóvá vált, és ez az állapot mit sem változott az úgynevezett rendszerváltás óta uralkodó liberális kapitalista korszellem rémuralma alatt sem. A vidéket elkezdték lenézni, az emberek a városokba kezdtek vándorolni, pedig a parasztok őrizték azt a tradicionális tudást, amely ma is létünk fennmaradásának záloga.
A Földanya öleléséből menekülünk a társadalomparaziták markába, mintha önként vállalnánk a rabszolgaságot, és közben hitünk és meggyőződésünk, hogy ez a jó irány. Az ember híd helyett falat épített önmaga és a természet közé, megtagadva az életet. Hogy jutottunk idáig?
A multik beszippantják a fiatalokat, közben a magyar vidék haláltusája egyre több generációs társadalmi problémát szül.
Földbitorló földesurak uralkodnak földönfutó dolgozókon. A társadalmi osztályok közti szakadék egyre csak tágul, ahelyett hogy végre betemetnénk, akár a múltunkban elkövetett hibáink sírját. Mi kell ehhez? Föld. Vissza kell szereznünk a földet! De ahhoz el kell hagynunk a betondzsungelt. Még akkor is, ha nehéz, mert abban nevelkedtünk.
Bezárnak a vidéki boltok kapui, eltűnnek a süllyesztőben a kis- és középvállalkozások, az őstermelőkről már alig hallani.
Ha odáig fajul ez a Kisgömböc helyzet, mely könyörtelen versenyben az ultrakapitalista álnemzeti Fidesz-kormány az élharcos, és szerte az országban már a magyar földek utolsó porszeme felett is nagybirtokosok és multinacionális óriásbirtokosok fognak uralkodni, mindenhol a HASZON lesz az elsőrendű szempont, nem a magyar dolgozó emberek egészsége, nem a természet és a környezetünk védelme, hanem a műtrágya, a növényvédő és rovarirtó vegyszerek, amik aztán a mi szervezetünket mérgezik, miközben lerakódnak bennünk.
A tradicionális tudás szisztematikusan kivész az új nemzedékek szellemiségéből. A nagyszülők helyét átveszik a reklámok. A házi gyógypraktikák emléke köddé válik és a gyógyszeripar pukkadásig duzzad.
Ráadásul erről a problémáról egyetlen politikai párt sem beszél a Mi Hazánk Mozgalom kivételével, hogy példának okáért hogyan lehetne környezetbarátabb módon termelni. Rajtuk kívül mindenki más valamiért mélyen hallgat, akiket a pénz vezérel, nem az élet, nem a hazánk boldogulása és felvirágoztatása, hanem éppen ellenkezőleg, a saját érdekeik és meggazdagodásuk.
A nemzeti radikálisok már a 20. század első felében is kiemelt hangsúlyt fektettek a mezőgazdaság fejlesztésének létfontosságára. Aztán ránk telepedett a Szovjetunió, és a probléma a sokszorosára nőtt. De az úgynevezett rendszerváltás óta sem lett jobb a helyzet, sőt talán csak még rosszabb lett.
Fénykorát éli a fogyasztói társadalom világrendje, élükön az emberiség történelmének leggyarlóbb parazitáival. A városok ma már vírusként irtják ki a falvakat elöregedő társadalmunkban. Mű világot építünk, a saját vesztünkre.
Tegyük fel végre magunknak azokat a kérdéseket, melyeket fel kell tennünk! Mit adott nekünk a keletről betörő „felszabadító” szocializmus? Mit adott nekünk a nyugatról megváltásként várt „szabadságot” adó kapitalizmus? Mégis mit tett az emberekért a proletárforradalom és az ipari forradalmi hullám? Kiirtotta és megnyomorította az embereket mindenhol, ahová csak betette a lábát?
Miért tartunk még mindig ott, hogy elhisszük, kizárólag e kettő közül választhatunk, hogy nem létezik harmadik út?
Mi a megoldás? A mai helyzetben minden politikai pártnak és azok ifjúsági szervezeteinek érdemes megfontolnia, hogy értékelvű kapcsolatokat építsenek ki lokálpatrióta vidékfejlesztési ifjúsági mozgalmakkal.
Ilyen mozgalmak például Nógrád vármegyében az 5 Testvér Egyesület és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH).