A minap a környezetemben egy újságcikket olvasva ismerőseim igencsak bosszankodtak. Amikor megtudtam, mi a témája a méltatlankodásuknak, bizony bennem is felforrt a düh.
Az eset sokak számára ismert. Tavaly nyáron egy szolnoki kalandparkban a jászberényiek karateedzője mindenki szeme láttára úgy felrúgott egy hétéves kisgyermeket, hogy az hatalmasat esett a betonra, még szerencse, hogy nem történt komolyabb sérülés. Ráadásul a mozzanatot a közeli térfigyelő kamera is rögzítette, és a felvétel elterjedt az interneten, nem kis felháborodást, sőt gyűlöletet kiváltva az emberi mivoltából kivetkezett férfival szemben.
A mostani újságcikk arról szólt, hogy az elkövető – aki már vádlottként áll a bíróság előtt – ügyvédje azt hangsúlyozta, védence nem szándékosan rúgta fel a srácot, csak nem tudta kontrollálni a cselekedetét, vagyis egy pillanatra rátelepedett az úgynevezett „lila köd”, és elvesztette az önuralmát.
Tisztelt ügyvéd úr, tisztelt Mészáros Mátyás Zoltán! Ugye ezt a kijelentését maga sem gondolja komolyan! Ezek szerint mi ketten nem ugyanazt a felvételt láttuk! Az én megközelítésemben – és ezzel kapcsolatban még legalább százezer honfitársam ugyanígy vélekedik – az említett videón teljesen tudatos cselekedet látszódik. A rendre utasításnak rendkívül durva, alávaló módját választotta ez a Tibor nevezetű fickó, és tényleg csak a szerencsén múlt, hogy a fiúcskának nem lett súlyosabb baja, mert a zuhanás következtében még koponyáját is törhette volna szegény. Ezt akkor sem művelheti egy harcművészetekben képzett szakember, ha a fiú a „hisztis” viselkedésével valóban felbosszantotta. Ő ott, abban a pillanatban tanár volt, annak a feladatkörnek minden felelősségével, és semmilyen körülmények között sem fogadható el ilyen alattomos és esztelen bántalmazás. Az pedig merő szégyen, hogy a felvétel tanúsága szerint az edző a felrúgás után egyszerűen tovább sétált, mintha mi sem történt volna. Szörnyűséges! Az ilyen embert nem szabad többé fiatalok közé engedni.
Mélyen tisztelt ügyvéd úr! Tudom jól, hogy a védő szerepköre a jogban a védence mentegetése, de ennek is vannak civilizált, ésszerű erkölcsi határai. Ön viszont rettentően elvetette a sulykot ezzel a „nem szándékos” kijelentésével, ami méltatlan ahhoz a talárhoz, amit a tárgyalások során visel.
Jobb, ha ezen elgondolkodik Mészáros úr!
