Az ékkő – Kékkő vára

Egykor Nógrád megyéhez tartozott Kékkő vára, mely az azonos nevű település fölé magasodik (magasodott) 315 méter tengerszint feletti magasságon. Az erősséget a 12. század első felében emelték, első írásos említése kb. 150 évvel később, 1278-90 környékéről származik, míg magát a települést 1290-ben említették meg először írásos formában. Mint oly sok környékbeli várnak, Kékkőnek is a törökök elleni háború idején nőtt meg a jelentősége.

IV. Béla idejében a tatárjárás ellen biztosított menedéket és szolgált védműként. Rövid ideig a Hontpázmány nemzetséghez tartozott, akikről már volt szó korábban, Károly Róbert alatt pedig a felvidéki tartományúr, Csák Máté volt Kékkő birtokosa, akinek 1321-es halála után a Balassa család kapta meg a várat.

A gótikus stílusú erősség jelentősége Drégely és Gyarmat eleste után nőtt meg, a Balassák magánkatonasága mellett ezért a királyi haderő is állomásoztatott itt egységeket. A várat ugyan megerősítették, de 1575-ben a törökök elfoglalták azt. Ezzel kapcsolatban két verzió is ismeretes a történelem lapjairól. Az egyik szerint 3 napos ostrom után foglalták el a várat, megint más források szerint a védők harc nélkül feladták és visszavonultak.

Érdemes ellátogatni a gazdag történelemmel rendelkező Kékkő várához is (forrás: Wikipédia)

A későbbiekben a királyi csapatok többször megostromolták Kékkőt. Az 1588-as ostrom során egy torony kivételével az egész vár leégett, ennek ellenére – vagy éppen ezért – a királyi hadak nem tudták elfoglalni. A bevételre végül 1593-ban került sor Pálffy Miklós vezetésével, a törökök harc nélkül adták fel. Kékkő visszakerült a Balassák birtokába, akik felújították és korszerűsítették. A törökök a 17. század közepén ismét ostrom alá vették, de a Thököly-felkelés során maguk a felkelők is megostromolták Kékkőt. A Rákóczi-szabadságharc idején kuruc szálláshely volt, majd ismét felgyújtották. Mai állapotában ezt a lerombolt várat és az 1730-ban épült kastélyt láthatjuk, amit szintén a Balassa család építtetett.

A 19. század közepéig ez a család birtokolta Kékkőt, majd a Forgáchokhoz került. Trianon után végül az Almásyak adták el Csehszlovákiának a területet 1923-ban, ekkor Kékkő járási székhellyé vált.

Érdekes, de sem a település, sem pedig a vár nem került vissza Magyarországhoz az első bécsi döntés során, 1938 novemberében. Ennek nem sok híja volt, az új határ lényegében Kékkő alatt húzódott. A településen ma számos múzeum látogatható, valamint a sajnálatosan romos vár maradványai is megtekinthetőek. Az erősséget a leghosszabb ideig – kb. 600 évig – a Balassa család uralta (ehhez a történelmi családhoz tartozik Balassi Bálint is), de Kékkő ismerős lehet Mikszáth Kálmán nagy formátumú írónk számos művéből is.

Ábrahám Barnabás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Felvidék Helyi Történelmi

A magyarellenes Štúrt ünnepelte a budapesti oktatási intézmény

„A szlovák nyelv feltámadásának a napja. 1843. február 14-én Ľudovít Štúr kifejezte azonelgondolását, hogy szükség van egy új írott nyelv elfogadására, amely minden szlovákotegyesítene.” Ez a mondat olvasható szlovák nyelven a Budapesten működő Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda,Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium facebook oldalán, amelyet az intézmény február 14-énosztott meg a 19. századi magyarellenes szlovák költő […]

Továbbiak
Aktuális Belföld Közéleti Történelmi

Mi Hazánk Ifjai: Példaképek nélkül nincs jövő!

163 éves lenne Tisza István gróf. „Négy politikai merénylet. Ennyi kellett az egyik legnagyobb magyar politikus megöléséhez. Ha Magyarország egykori kiváló miniszterelnöke, Tisza István gróf még élne, ma ünnepelné 163. születésnapját. Helyette jelen pillanatban is, forog a sírjában. Forog a sírjában annak az országnak a földje alatt, melynek védelmében, vezetőjeként, halála napjáig harcolt hazánk ellenségei, […]

Továbbiak
Történelmi

A somoskői csoda és a macskakövek

Február 15-én ünnepelte centenáriumát Somoskő és Somoskőújfalu visszatérése az anyaországhoz, miután 1920. június 4-én, a trianoni békeparancs ratifikálásával elcsatolták mindkettőt az újonnan alakult Csehszlovákiához. Érdekesség, hogy a két település visszatérése az utolsó, mindmáig érvényben lévő területi gyarapodásunk, hiszen a bécsi döntések és a világháború alatt erővel elfoglalt területek az ismert okok miatt ismételten elkerültek tőlünk […]

Továbbiak