Igen érdekes történelmi különlegességgel találkoztunk a minap a váci Tragor Ignác Múzeum facebook-oldalán, amelynek akad balassagyarmati érintettsége is.
Történt ugyanis, hogy 1847. október 14-én egy sebességi rekord dőlt meg az Ipoly-parti várost Váccal összekötő úton. A magyarországi körökben igen népszerű Habsburg József nádor halálát követően az uralkodó, V. Ferdinánd az elhunyt fiát, István főherceget választotta utódjául, és a kinevezésig helytartói jogokkal ruházta fel. A november 12-re kitűzött ünnepséget megelőzően az ifjú helytartó hathetes utazást tett az országban, amelynek utolsó állomása Balassagyarmat volt. Innen október 14-én indult vissza Pest-Budára, a tervek szerint az utat Vácig kocsin, onnan pedig az 1846. július 15-én átadott vasútvonalon tette volna meg.
Balassagyarmaton különös ajánlatot kapott a főherceg. Nemes ebecki Blaskovich Pál, egy kalandorságáról és hihetetlen merészségéről híres környékbeli földbirtokos vállalta, hogy szélvészgyors lovai segítségével fogatával a lehető legrövidebb időn belül eljuttatja a Duna partjára a leendő nádort. Miután szorított az idő, a javaslat elfogadásra talált, így a kocsi elképesztő iramban megindult a kiemelkedő minőségűnek semmiképpen sem nevezhető burkolaton, ráadásul már akkoriban is a Cserhát és a Börzsöny tekervényes, emelkedőkkel és meredek lejtőkkel, szerpentinekkel szabdalt körülményei között vezetett a vonal Vácig. De Blaskovich nem kímélte kedvenc hátasait, miközben a királyi sarj hátul feltehetően végig reszketve figyelte, mikor buknak át eszeveszettül egy-egy akadályon, félelmetes tempót diktált a lovaknak. Akkoriban még a legvakmerőbb kocsis számára is legalább három órába telt volna ennek a cirka negyven-negyvenöt kilométernek a megtétele, addig Blaskovich a váci múzeumban őrzött kőrajzon szereplő szöveg szerint két óra öt perc leforgása alatt eljutott a váci Kőkapuig, ahol a főherceget állítólag ujjongó tömeg fogadta. A vakmerő kocsisról el is terjedt később a mondás: „hajt, mint a Blaskovich”.
A virtus végrehajtása után a felvidéki nemesúr feltehetően amolyan „celebbé” válhatott a közvélemény szemében, bár arról nincs az utókornak hiteles tudomása, hogy ez valóban így történhetett, a gyorsasági rekord mindenképpen megsüvegelendő cselekedet. Mindenesetre ezt a tényt megerősíti, hogy amikor nemes ebecki Blaskovich Pál egy év múlva, a szabadságharc forgatagában a nógrádi nemzetőrök élén lóháton bevonult Vácra, a meglévő írásos források szerint mindenki csodálattal és elismeréssel fogadta.
