Sorsuk történelmi távlatokban szinte csak pillanatnyi időre fonódott össze, mégis Pálinkás-Pallavicini Antalra mártírhalál, Mindszenty Józsefre száműzetés várt. Éppen hatvannyolc esztendeje, 1956. október 30-án szabadították ki a rétsági katonák felsőpetényi házi őrizetéből a bíboros-hercegprímást.
A forradalom első októberi napjaiban még meglehetősen nagy csend honolt a felsőpetényi Almássy-kastély környékén, és csak néhányan tudták, hogy ott, a szögesdróttal bevont kerítés mögött az ódon épületben fontos személyiséget tartanak fogva.
Ám az események szele egyre viharosabban közeledett a nyugat-nógrádi település felé. Október 28-án Nőtincsről érkezett, mintegy kétszáz személyt számláló csoport gyűlt össze a kastély kapujánál, és hangos kiáltásokkal követelték Mindszenty József szabadon bocsátását. Akkor az ÁVH-őrség még teketória nélkül elzavarta az ordítozó fiatalokat. Másnap Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kereste fel a főpapot, hogy meggyőzze, önként írja alá az amnesztiakérelmét, ám Mindszenty hajthatatlannak bizonyult, ragaszkodott a teljes rehabilitációjához.
Október 30-án azonban merőben megváltozott a helyzet. Az ÁVH-alakulat befejezettnek tekintette a hercegprímás őrzését, és a feladatot „átadta” a faluban időközben megalakult nemzetőrségnek, akik viszont maguk nem dönthettek erről, így a teendőkkel kapcsolatban értesítették a legközelebbi katonai laktanyát, a rétsági páncélosokat.
Itt a parancsnok, Garami Lajos alezredes azonnal tárcsázta a Honvédelmi Minisztériumot, de onnan semmiféle parancs nem érkezett, így a miniszterelnöki titkársághoz fordult, ahonnan viszont azonnal jött a felelet: a lehető legrövidebb időn belül hozzák el Felsőpetényből Mindszenty Józsefet és haladéktalanul szállítsák Budapestre.
Az események innentől felgyorsultak. A helyőrségen megalakult forradalmi katonai tanács elnöke, Pálinkás Antal őrnagy utasította beosztottjait, rögvest induljanak a tizenöt kilométerre lévő községbe. Stifft Róbert főhadnagy vezetésével négy tiszt szállt be a gépjárműbe, és röpke órán belül a bíboros a rétsági parókián tett kitérőt követően már a laktanya vendégszeretetét élvezte.
Itt találkozott először a Pallavicini-Andrássy főnemesi családból származó, kitűnően művelt, több nyelven beszélő Pálinkás őrnagy, aki a Kiegyezés utáni első független miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula dédunokája volt, és a Zala megyei Csehimindszenten nevelkedett, a Rákosi-rendszer börtöneiben kegyetlenül megkínzott egyházfő. Mindszenty József talán ekkor enyhült meg végképp és bízta további sorsát az ismeretlen egyenruhásokra.
Október 31-én indult el Rétságról a bíborost a fővárosba szállító konvoj. Az Úri utcai érseki palotában ezután is a rétsági katonák látták el a személyes testőrségét, míg Pálinkás őrnagy visszatért az alakulatához.
A szabadságharc leverését követően Mindszenty az Egyesült Államok nagykövetségén talált menedéket, míg Pálinkás-Pallavicini Antal ellátta laktanyai feladatait, egyáltalán nem gondolva arra, hogy riasztóan közelít a bestiális végzet. Már 1956. november 25-én megjelent a Népszabadságban egy felelősségeket firtató cikk a Mindszenty-kiszabadítással kapcsolatban, amiben egykori horthysta tisztként megvádolták azzal, hogy látva a rendszer ingatagságát, azonnal átállt az „ellenforradalom” oldalára, holott erről szó sem volt, csupán a kötelességét teljesítette. Több ezer honfitársához hasonlóan menekülhetett volna ő is, át az osztrák határon és biztos, hogy családi segítséget is kapott volna külhonban, ám ő becsülettel akarta tisztázni a személyét.
Pálinkás-Pallavicini Antal 1957. február 6-án került véglegesen a Kádár-rendszer börtönébe. A pribékek, beleértve az ügyészeket kíméletlenül dolgoztak. A Ludovika Akadémián végzett, a második világháború magyar ellenállási mozgalmában szerepet vállalt katonatiszten példát akartak statuálni, és meg is tették ezt. Előbb életfogytiglanra ítélték, de az ügyész súlyosbításért fellebbezett, amit a vérbíró elfogadott, és a halálos ítéletet 1957. december 10-én, a Budapesti Országos Börtön udvarán végrehajtották. Mindszenty József értesülve a kivégzésről, ennyit írt fel jegyzeteibe: „Pallavicini kivégezve. Szegény felesége! Szegény Pallavicini!”
Pálinkás-Pallavicini Antalt az 1989-es rendszerváltás után rehabilitálták és Göncz Árpád köztársasági elnök, mint hadsereg-főparancsnok, posztumusz ezredessé léptette elő. A bíborossal közös emlékhelye Rétságon, a Börzsöny utca végén található, Babusa János szobrászművész alkotása a katonatiszt és a hercegprímás találkozását ábrázolja.
***
Idén Rétságon, az egykori helyőrség területén zajló építkezési munkálatok miatt rendhagyóan módon nem két helyszínen, a szoborcsoportnál és a laktanya udvarán lévő kopjafáknál hajtott fejet az utókor, hanem csak a Babusa-alkotásnál. Itt Mezőfi Zoltán, a város polgármestere külön megemlékezett a mártír ezredes leányáról, a néhány hónappal ezelőtt elhunyt Pallavicini Borbáláról.
