Réti Lajosra emlékezünk

Nagy-nagy szomorúsággal fogadtuk a hírt, hogy január 14-én, kilencvenöt éves korában elhunyt Réti Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, Érsekvadkert díszpolgára, a község tájházának megalapítója és a helyi hagyományok haláláig hűséges ápolója.

***

Az elmúlt tizenöt-húsz esztendőben ahányszor csak tevékenységünk kapcsán az érsekvadkerti tájházba érkeztünk, Réti Lajos bácsi és felesége, Margit néni mindig készségesen, körültekintő jóindulattal, kedvesen, őszinte mosollyal fogadta a sajtó munkatársait. Nem egy alkalommal jártunk ott, ebben a komoly igényességgel és hatalmas szakértelemmel berendezett múzeumban, ott, a Patak felé nyíló hosszú utca elején. Lajos bácsinak minden egyes kiállított tárgyhoz, viselethez, asztalterítőhöz, kendőhöz, réklihez, cserépfazekakhoz, réges-régi kalendáriumokhoz akadt egy-egy kiegészítő gondolata, régi története, amit mi, a vendégek csodálkozó ámulattal hallgattunk. Valóban olybá tűnt előttünk, mintha a jó gazda mutatná meg portájának kincseit, azt a felmérhetetlenül gazdag és kiemelten értékes anyagot, amely hűen tárja a látogató elé a nyugat-nógrádi térség legterebélyesebb falujának múltját, a vallásosságon át a profán világig, az egyházi kegyeleti dolgokon át a paraszti kultúra varázslatos különlegességeiig.

Réti Lajos és felesége kitartó alapossággal és vigyázó gondossággal gyűjtötte össze az érsekvadkerti múlt értékeit (Fotó: facebook)

Közel húsz évvel ezelőtt, a Palóc Krónika című lap hasábjain úgy vallott erről a kitartó kutatási szenvedélyéről, hogy évtizedekig bújta a kamrákat, padlásokat, fészereket, minden érdekelte, ami csak a legcsekélyebb mértékben is Vadkerthez köthető. Volt, ahol kedvesen fogadták, de akadt, ahonnan kidobták, ám ő nem adta fel. Egy olyan helyet akart – és sikerült is – létrehozni, amely nem halott tárgyak halott múzeuma, hanem élő pont, ahol ki lehet próbálni a már rég elfeledett mesterségeket, ahol a fiatalok megszemlélhetik, hogyan éltek az elődök, és magukba szippanthatják az a levegőt, azt a miliőt, amely az ősöket körbevette.

Nekem az volt a legnagyobb élményem a tájházban, amikor egyszer Lajos bácsi szinte könnybe lábadó szemmel beszélt arról a pillanatról, amint a padlás sötétjében bogarászva rábukkant egy majd’ százötven esztendős családi bibliára.

Lajos bácsi: példamutató életet éltél, nyugodj békében!

Egyéb kategória Helyi Nógrád

Varga Ferenc Emlékérmet vehettek át az MME Nógrád Megyei Helyi csoportjának tagjai

Az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád Megyei Helyi csoportja közösségi oldalán számolt be arról, hogy elismerésben részesült négy tagtársuk. A Nógrádi helyi csoport az 50 éves jubileuma alkalmából alapította meg a Varga Ferenc Emlékérmet, a díjat azon tagtársak kapták meg, akik több évtizedes munkával segítették az egyesület működését.  Az érmet Langa József, Rozgonyi Sándor,… Bővebben

Bővebben...
Balassagyarmat Helyi Nógrád Történelmi

Húsz éve kapta meg hivatalosan Balassagyarmat a Civitas Fortissima címet

Nyirkos, szomorú, hideg, de hómentes időjárás köszöntött be húsz éve, 2006. január 29-én Balassagyarmatra. Az időpont örökre beleivódik a város történelmébe: ekkor kapta meg hivatalosan a település a Civitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Város címet. Az 1919. január 29-i harcos-véres és dicsőséges honmentő események története a második világháború után sokáig teljesen elfeledetten, csak szigorú családi… Bővebben

Bővebben...
Helyi Nógrád

De mik azok a gubacsok?

A Cserhát erdőit járva a természetjárók igazán érdekes gömb alakú, termésszerű képződményekkel találkozhatnak, a legérdekesebb gubacsokat a földön és a fákon lévő tölgyfaleveleken lehet megfigyelni. De, hogy valójában, mik is azok a gubacsok? A gubacsok növényi részeken, rügy, levél, hajtásokon kifejlődő rendellenes szövetburjánzások, amit általában egy másik élő szervezet, leggyakrabban rovarok, azaz a gubacsdarazsak okoznak,… Bővebben

Bővebben...