78 éve fosztja meg jogaiktól a felvidéki magyarokat a 33. Beneš-dekrétum

1945 májusa és októbere között a Edvard Beneš csehszlovák államfő elnöki dekrétumokkal kormányzott. Az összesen 143 rendelet többnyire az ország újjáépítéséről szólt, ám 33 kifejezetten a nem szláv kisebbségek jogainak eltörlésével és kollektív bűnösségének kinyilvánításáról szólt. Bár korábbi cikkünkben már megmutattuk, hogy milyen hatásai voltak Trianonnak az Ipoly két oldalán, de nézzük meg, hogy mit jelentett az elszakított területeken élni.

Az Osztrák-Magyar monarchia romjaiból kiemelkedő Csehszlovákia alig tízmillió fős lakosságából közel négy és fél millió lakója német vagy magyar származású volt. Ezek többsége a Szudéta-vidéken és Felvidék déli részén éltek. A Szudéta-vidéket – ahol többségében németek laktak – az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a németek számára kellett átengednie a csehszlovák vezetésnek, míg – a többségében magyarlakta – Felvidék déli részét és Kárpátalját az első, (1938) illetve második (1939) Bécsi Döntés értelmében Magyarország számára kellett visszaadnia.

Mivel a második világháború után a húson marakodó egykori kis-antant dögkeselyűi habzó szájjal követelték vissza a jogos korrekció által Magyarországhoz visszacsatolt területeket, a magyarokat és a németeket kollektív bűnösnek, kollaboráns árulóknak titulálták, így a csehszlovák állam nem csak javaikra tehette rá a kezét – kártalanítás nélkül – de megfoszthatta őket alapvető jogaiktól és megkezdődhetett a kisebbségek felszámolása.

Deportált magyarok szállnak fel a marhavagonokra.

Ekkor tetőpontnak számított az augusztus 2-án megjelent 33. dekrétum, mely augusztus 10-i hatállyal megfosztotta a magyar és a német kisebbségeket az állampolgárságuktól, büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak. A hontalanná vált németeket és magyarokat közmunkára kötelezték, lehetségessé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, egy újabb alkotmányrendelet pedig lehetővé tette a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vételét is.

A legmegalázóbb, hogy a dekrétumok lehetővé tették a magyar közalkalmazottak elbocsátását, nyugdíjuk, szociális segélyük, egészségügyi ellátásuk megvonását, a magyar nyelvhasználat betiltását a közhivatalokban és az egyházi szertartásokon, a magyar hallgatók kizárását az egyetemekről, a magyar kulturális és társadalmi egyesületek feloszlatását, a magyar nyelvű könyvek, újságok kiadásának megtiltását, magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott.

Ám nem, hogy az idő közben beköszöntött kommunizmus nem vonta vissza a Beneš-dekrétumokat, de az 1993-ban létrejött Cseh Köztársaság és Szlovák köztársaság sem kívánta napirendre tűzni. Ám 2007-ben Szlovákiában mégis előkerült a téma, és bár azt hinné az ember, hogy egy modern világban egy Európai értékrendű ország eltörölné az ehhez hasonló kirekesztő és kollektív bűnösséget hirdető rendeleteket, sajnos a valóságban a – közben törvényi szintre emelt – rendelet sérthetetlenségét a szlovák parlament megerősítette.

Ennek következményeként még a tavalyi évben is megtörténhetett olyan vérlázító eset, hogy a 33-ik Beneš-dekrétumra hivatkozva a szlovák állam kisajátíthatott földeket magyar gazdától.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egyéb kategória Közéleti Külföld

Nincs kampány, szóval csak a Mi Hazánk törődik a székelyekkel

Érdekes valóságról fest absztrakt képet amikor március 10-én, a székely szabadság napján csak a Mi Hazánk Mozgalom helyez el koszorút egy megemlékezésen. Természetesen ezen nincsen meglepő. Kiváltképp, ha valaki ismeri a Fidesz azon politikai hozzáállását, mely szerint kampányidőszakon kívül nem is fontos a határon túli magyarság helyzete. És természetesen itt ezt a balosoknak is ugyan […]

Továbbiak
Történelmi

A somoskői csoda és a macskakövek

Február 15-én ünnepelte centenáriumát Somoskő és Somoskőújfalu visszatérése az anyaországhoz, miután 1920. június 4-én, a trianoni békeparancs ratifikálásával elcsatolták mindkettőt az újonnan alakult Csehszlovákiához. Érdekesség, hogy a két település visszatérése az utolsó, mindmáig érvényben lévő területi gyarapodásunk, hiszen a bécsi döntések és a világháború alatt erővel elfoglalt területek az ismert okok miatt ismételten elkerültek tőlünk […]

Továbbiak
Történelmi

Vizy Zsigmond, Balassagyarmat hőse

Messze nem kap akkora figyelmet, mint kellene, de január 29-én volt a balassagyarmati felkelés – vagy csehkiverés – 105. évfordulója. A vesztes háború poklában szenvedő Magyarország – részben a rossz belpolitikai döntéseknek „köszönhetően” – elképesztően előnytelen helyzetből nézte végig, ahogy új szomszédai még az antantnál is éhesebbek, és egyre nagyobb területeket szakítanak ki az egykori […]

Továbbiak