A helyes út természetesen nem az autokratikus, de nem is a liberális, hanem a harmadikutas oktatás. Alappillérei a humanizmus, a korszerűség, és az interaktivizmus.
Következzen a három alappillér!
Humanizálni kell az oktatást, tehát napi 4-6 tanóránál többet nem szabad kötelezni a diákság számára. Így a diákoknak marad idejük a sportra, a tanulásra, és plusz tanórákon való részvételre, tehát marad idejük az önfejlesztésre, és az ÉLETRE.
A korszerűség lényegi üzenete, hogy a féldemokratikus szavazás szerves elemét kell, hogy képezze az oktatásnak. Ez nem azt jelenti, hogy a diákok dönthetnek bizonyos kérdésekben, hanem hogy a tanárok meghallgatják a véleményüket, és közösen átgondolják azt.
Egy társadalom kizárólag organikusan képes egészségesen működni.
Ugyanez vonatkozik az oktatásra. Abban kell fejleszteni a diákokat, ami őket is érdekli, mert kizárólag abban tudnak fejlődni.
Bármit, amit ráerőltetnek egy lázadó fiatalra, azt el fogja utasítani.
Az autokratikus oktatás pedig mindent ráerőltet az ifjúságra, melynek egyetlen kizárólagos és elkerülhetetlen következetes eredménye a társadalmi elbutulás, mely a legnagyobb mértékben ellenkezik az oktatás valódi céljával, de maximálisan azonos az érdektőkések szándékával.
De persze egyetlen dolgot nagyon jól megtanulnak a diákok a 13-15 év alatt: az engedelmességet, a szolgalelkűséget.
Az OKTATÁS a nemzet magja kellene, hogy legyen, nem pedig egy EMBERI ERŐFORRÁSGYÁR.
Elő kell segíteni azon folyamatot, mely során az egészségtelen diákversenyt felváltja az egészséges verseny, és a tanulók nem versenytársként, hanem nemzettársként tekintenének egymásra, ahogy a tanulást sem elvégzendő kötelességként, hanem nemes célként gyakorolnák.
Ha a fiatalok csak magolnak a jobb jegy érdekében, és nem tanulnak a műveltségi színvonaluk növelése érdekében, miután kijönnek az iskolából, minden lexikális tudást, amit az évek során magukba erőszakoltak, elfelejtenek.
Mintha nem is jártak volna iskolába. Nem hoznak ki magukkal onnan értéket, csak lelkisérelmet.
Csoda hát, hogy a tanárok már képtelenek csillapítani az osztálytermet átjáró hangzavart? A diákok beleőrülnek az unalomba.
A sérült szociokulturális és szubkulturális mélyszegény környezetből érkező diákok pedig sokszor ÉLETVESZÉLYT jelentenek a társaikra!
De „természetesen” nem szegregálja őket a hatalom. Nemzeti politikusoknak nevezik magukat, de nem különítenek el öt antiszociális diákot a többi ötszáztól! Az miért is szolgálná a nemzet érdekét?
A legfontosabb elem pedig, amely mindennek a kulcsa, mely a harmadikutas nemzeti oktatás legfőbb alapköve: az INTERAKTIVITÁS.
Ha a tanórák működését nem a FRONTÁLIS PEDAGÓGIAI KOMMUNIKÁCIÓ és a szociáldarwinizmus határozná meg, hanem az interaktivitás, a nemzet a porból az égbe emelkedne!
Ha a tanórán a DIÁKOKNAK ideje és lehetősége nyílna arra, hogy KÉRDEZZENEK, a TANÁRNAK pedig arra, hogy VÁLASZOLJON, hogyhogy nem, minden probléma megoldódna!
A diákok megszeretnék a tanulást, kifejlesztenék közösségtudatukat, megszeretnék az iskolába járást, és nem alkoholizálnának, drogoznának, és vágnák fel az ereiket tömegesen 13 éves tinilányok!
Az oktatást, avagy a kötelező közoktatást arra tervezték, hogy alapműveltséget adjon az állampolgároknak, hogy életképesek lehessenek.
Ehhez képest ma alapvető dolgokat nem tanítanak meg az iskolában!
A 15 év „tanulás” alatt egyetlenegyszer sem hangzik el egyetlen tanár szájából sem, hogy hogyan lehet elsajátítani az élvezettel töltött tanulást, ergo hogyan lehet megszeretni a tanulást, hogy nem szép dolog szemetelni, hogy tiszteld az embertársaidat és ne rúgj bele a kinézete miatt, hogy hogyan kell egészségesen táplálkozni, hogy a pornófüggőség, amelyben a mai fiatalok jelentős része szenved, fáradékonysághoz és motiválatlansághoz vezet, de persze azt elvárják, hogy energiadús és motivált legyen a diák az iskolában.
Folyamatosan pedagógus TÜNTETÉSEK zajlanak hazánkban az alacsony BÉREK miatt, közben pedig a VALÓDI PROBLÉMÁKRÓL az ég egy adta világon senki nem beszél. Kivéve a Mi Hazánk Mozgalom.
A tüntetések elérték, hogy a tanárok problémáiról most már mindenki beszél. De a DIÁKOK PROBLÉMÁIRÓL MIKOR fog végre bárki beszélni?
Senki nem vonja felelősségre azokat a PEDAGÓGUSOKAT, akik azért választják ezt a pályát, mert UTÁLJÁK A GYEREKEKET, és ki szeretnék élni a beteg szadista hajlamaikat, és a diákokon levezetni a stresszt, akikben emiatt életre szóló lelki sebek is keletkezhetnek!
Nincsen iskolai bíróság, amely a tanárok hatalommal való visszaélését gátolná. Gátlástalanul és következmények nélkül megtehetnek bármit.
Mégis, mindenki CSAK a tanárokat sajnálja. Jó, hogy rendszeresen vannak tüntetések ezzel a problémával kapcsolatban. Jó, hogy az emberek felemelik a szavukat és kimennek az utcára.
Ezzel csupán egy baj van. Mégpedig hogy gyanús, hogy a tüntetések résztvevőinek többsége az autokratikus oktatás helyett a másik szélsőséget követeli, a liberális oktatást.
Nem tanulnak. Látszik a katasztrofális oktatásunk eredménye. Ezek a honfitársaink azt ugyan legalább felfogták, hogy súlyos probléma van a magyarországi oktatással. Bár ez nem nehéz feladat.
Ők is felfogták, hogy a keleti mintára kiépített autokráciát el kell utasítani. Csak azt nem fogták fel, hogy mi a helyes alternatíva. Szerintük a jobboldali autokrácia nem jó, ezért kelet helyett nyugatra kacsintanak, és a baloldali liberalizmust követelik helyette. S midőn megutálták a tanulást, nyilván nem olvastak történelmet, hiszen akkor nem követelnének butaságokat, és nem követelnének egy másik szélsőséget a jelenlegi helyett. Mert az ugyanolyan rossz.
A helyes út a harmadik út.
Összességében tehát mi a probléma az oktatással?
A balliberális megmondóemberek, akik rendre ezeket a tüntetéseket szervezik, amikor felteszik ezt a nemes kérdést, általában súlytalan lózungokat puffogtatnak, amiket „válaszoknak” neveznek. „Keveset keresnek a tanárok, túl vannak terhelve a tanárok, nincs elég kréta.” Persze. Ezek is problémák. De ezek maximum másodrendűek, vagy még inkább harmadrendűek. De ők csak erről beszélnek.
És bizony ki kell mondanunk, hogy miért. Ha már számos kritikával illettük e téren a kapitalista kormánypártot, ne kíméljük a liberális ellenzéki összefogást, vagy inkább összemosást sem!
A balliberális megmondóemberek azért csak ezekről az apró-cseprő oktatásügyi problémákról beszélnek mindig, mert az esetek többségében teljes mértékben inkompetens, ambíciótlan, koncepciómentes, innovációmentes, és mindenekelőtt a valóság képével nem rendelkező, hatalomvágytól túlfűtött, pénzéhes, veszedelmes szociopata élősködők gyülekezete, akik legtöbbször azt sem tudják, merre állnak arccal, de azért odaállnak minden társadalmi kezdeményezés élére, hogy megkerülhetetlenül kiszipolyozzák újfent a polgárságot, határozottan bemocskolva ezzel minden nemes ügyet, amely alulról indul útnak. Akárhányszor felvillan a remény legapróbb szikrája, megjelennek a liberális politikusok, és rátaposnak. Akik csak a hasznot keresik, mint a piócák. Bár a piócáknak van annyi haszna, hogy kiszívják az emberből a mérget. De ők egyenesen beléfecskendezik az emberekbe. Pont, mint a kígyók. Vagy, mint a kullancsok. Folyamatosan csak a kárt okozzák a nemzetünknek a hasonló csúszómászók, akik a magyar emberek arcába nevetve élősködnek a nemzetünkön. Legyenek akár liberálisok, akár szocialisták, akár kapitalisták. Mindegy, éppen minek hívják magukat, érdemes megtanulnunk felismernünk őket, hogy védekezhessünk ellenük. De kizárólag idő kérdése, és a történelem ítélni fog. És igazságosan fog ítélni.
A hatalom célja jelenleg a diákok megtörése. A kérdés csupán az, van-e még remény, és lesz-e valaki ebben a megnyomorított országban, aki nem megtörni, hanem megmenteni akarja a fiatalokat?
Forrás: „Székesi Marcell: Az ember alkonya” című könyv (megrendelhető azemberalkonya@gmail.com email-címen)
Kiemelt kép: kernodle.com
