Manapság igen ritka az a személy, aki a csúcsok csúcsára érő sportolói pályafutása befejezése után nem csupán megállja a helyét a civil életben, hanem választott szakmájában is a hon legkiválóbb alakjai közé emelkedik. Hajós Alfréd ilyen ember volt, akit versenyzőként és műépítészként egyaránt mutat be a balassagyarmati származású Nagy Angela nemrégiben megjelent könyve.
A rengeteg képpel illusztrált, háromszáz oldalas vaskos kötet egyfajta kronológia alapon halad végig az első olimpiai bajnokunk életművén, az olvasó előtt feltárva mindazt a nagyságot, amelyet úszóként, labdarúgóként, sportvezetőként, később pedig megdicsőült műépítészként hátrahagyott az utókorra. A szerző, a Balassagyarmaton született és az Ipoly-parti városban felnevelkedett Nagy Angela sajnálatos halála miatt már nem élhette meg a felhalmozott anyag kötetbe rendezését, ami így közeli rokonára, unokatestvérére, a Balassagyarmatért Baráti Kör lokálpatrióta társaságának vezéregyéniségére, Nagy Lászlóra testálódott át, s íme, nemrégiben a szülőváros Madách Imre Városi Könyvtárában is megtartották a könyvbemutatót, amelyen dr. Szabó Lajos sporttörténész, a Magyar Sportmúzeum nyugalmazott igazgatója méltatta az alkotást.
Nagy Angela a pályatárs szemével adja elő Hajós Alfréd életművét, hiszen ő maga is építészként tevékenykedett, így szakavatott szemmel vizsgálhatta mindazokat az építményeket, amelyeknek tervei az első magyar olimpiai bajnok dolgozóasztalán megszülettek.
A kötet első fele időrendi sorrendben a sportolói múltról szól. Benne természetesen a legfényesebb diadallal, az 1896-os athéni olimpián a dermesztően hideg Zea-öböl vizében aratott két sikerével, és persze az anekdotákkal, amelyeket épp ő, mint nagyszerű újságíró jegyzett le naplójában, amelyből aztán egyedülálló önéletrajzi összegzés készült. Olvashatunk például arról az emlékezetes pillanatról, amikor a tizennyolc esztendős boldog ifjú a győzelmét követő ünnepélyes fogadáson lakonikus tömörséggel közli a görög trónörökös kérdésére, aki azt firtatta, hol tanult meg ilyen jól úszni: „a vízben, felség”. Ugyancsak felettébb érdekes fejlemény, amikor a rendkívül szigorú műegyetemi professzora az utolsó eredményes vizsgája után gratulál a bajnoknak, kívánva, hogy a hivatásában is legalább ilyen sikereket érjen el.
Ami aztán nem kerülte el Hajós Alfrédot, amit sok-sok, általa tervezett, ma is pompásan díszelgő honi épület bizonyít. Köztük a róla elnevezett margitszigeti uszoda vagy a debreceni Arany Bika szálló, számos középület a fővárosban és vidéken, nem beszélve a Lauber Dezsővel közösen megalkotott stadiontervéről, ami 1924-ben úgy nyerte el a párizsi olimpiai művészeti versenyeken második díjat, hogy az első helyért járó aranyérmet nem adták ki.
Mi, balassagyarmatiak is felettébb büszkék lehetünk rá. Hiszen az ő műve, mi több, ingyenes felajánlása volt a város strandfürdőjének megtervezése, ami aztán Magos (Munk) Dezső építőmester és értő kollégái keze nyomán épült meg 1935-ben. (Csak egy röpke megjegyzés: Hajós Alfréd méltán megérdemelve egy emléktáblát is az Ipoly-parti járási székhelyen).
Tény és való, rendkívül jó érzés kézbe venni és önfeledten lapozgatni Nagy Angela: Hajós Alfréd sportember és műépítész című könyvét. Mindazoknak ajánlható, akik fikarcnyit is érdeklődnek a magyar sport hőskora iránt, amikor igazi sokoldalú „all round” emberek népesítették be a pályákat, akik figyelmüket a magyar építészeti teljesítmények felé fordítják, és azoknak is, akik a szűkebb szülőföld szeretetével eltelített hazafiak.
