Különleges kisfilmet készített Romhány ezeréves történelméről a nyugat-nógrádi községben nevelkedett történész, ifj. Kovács Balázs. A két és fél perces alkotás átkarolja a település históriáját a palócok megtelepedésétől kezdve a Rákóczi-szabadságharc nevezetes csatáján és a kerámiagyár fénykorain át napjainkig.
Az interneten mintegy hét-nyolc napja kering a mesterséges intelligencia és a chat GPT felhasználásával készült kisfilm, amely Romhány történelmébe kalauzolja az érdeklődőket. A mintegy huszonöt „snittet” számláló műben feltűnnek a Lókos-patak mentén a Honfoglalás idejében megtelepedett első palócok, a falu felett északnyugatra magasodó Kastélyka-dombon a Romhányi család mára már teljesen eltűnt középkori vár-fészke. Természetesen nem maradhatnak ki a kockákról az 1710-es híres csata mozzanatai, amelynek talán legélethűbb jelenete a lovával együtt a téli sárban derékig elmerülő labanc katona alakja.
A történész megmutatja az utókornak a település tizennyolcadik századi újjáépítését, a templom emelésének munkálatait, a Lókoson átívelő háromlyukú kőhíd készítését. Néhány másodpercre feltűnik az egykoron Romhányban tanító Őz Pál, a jakobinus mozgalom mártírja. A filmecske nem feledkezik meg a nemesi famíliákról, a Prónayakról és Laszkáryakról, és egy érzelmi szál is fonódik Prónay Emma és Madách Pál tragikus szerelme kapcsán.
Kezében egy érett birsalmával a nézőre mosolyog Bereczki Máté, a romhányi születésű gyümölcsnemesítő tudós, Laszkáry Gyula pedig, aki megépíttette a faluba vezető vasútvonalat büszke tartással tekint a távolból bepöfögő első gőzmozdonyra.
A község krónikásai is szerepelnek a filmben: Chobot Ferenc plébános az 1900-as évek hajnalán elsőként merült el mélyebben Romhány történetében, Markó Árpád pedig a csata részleteit kutatta a levéltárakban később, abban az időben, amikor felállították a turulos emlékművet a falu határában.
A kerámiagyárra két részlet is emlékezik. Feltűnnek az első fénykor szorgos munkásai a két világháború közötti korszakból, élén a főmérnökből igazgatóvá előlépett György Istvánnal, és a második dicső világ, Kollár József igazgató idejében.
A mindennapok szintén megelevenednek: a szomszédos cserháti kőbányák fejtői, a málnát serényen szedegető emberek, a Rákóczi-törökmogyorófához lelkesen kiszaladó gyermekek, és a sportolók, a Kerámia magasabb szinteket megjárt röplabdázói, és az 1983-ban Szabad Föld Kupát elnyert labdarúgók.
A kisfilmet röpke egy hét alatt rengetegen tekintették meg, jelentős a megosztások száma. Az alapszándékokat ifj. Kovács Balázs így foglalta össze: „Meggyőződésem, hogy az életre keltett múlt illúziója – hogyha természetesen történettudományi hitelességgel társul – tud hasznos lenni nemzeti, lokális, osztály és egyéni identitáskultúránkban, minden korcsoport számára. A történelmi rekonstrukciók támogatják a régmúlt nemes ügyek mentén való, és a régen élt karizmatikus emberek szerepében való azonosulást. Ami a legfontosabb: segíthetnek megérteni, hogy a történelem nem egy száraz, és elvont adathalmaz, hanem hús-vér emberek küzdelmei, építőmunkája, verejtéke, áldozata, álmainak összessége, amely minket is kell, hogy építsen, és hogy jövőképhez segítsen bennünket. Tartozunk a régieknek annyival, hogy nekünk is legyen víziónk a világról, a jövőről és közösségeinkről”.
