Hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötték nemrégiben a Balassagyarmaton élő fafaragó népművészt, Simon Györgyöt a Gansel udvar közösségi termében. A találkozón megelevenedett öt évtized kézműves története.
A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ által szervezett bensőséges hangulatú eseményen megjelent a születésnapos fafaragó egykori mestere és barátja Egri István, Jakus Juli, a Palóc Múzeum munkatársa, aki korábban a művelődési központ kebelében a Nógrád megyei kézműves táborokat szervezte, két régi tanítvány, Gurman Péter és ifj. Szakács László, majd betoppant Medvácz Lajos is, Balassagyarmat előző polgármestere, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ korábbi igazgatója.
A kedélyes, sok-sok humoros és megható mozzanatot a múlt ködéből elővetítő tereferén szóba került Simon György pályakezdése, amint kisgyerekként az utcabéli Ember Lajosné, Györgyi néni útmutatásai alapján kezdett a tojásfestéshez, hogy aztán egy Duna-menti táborban az ifjú legényt ezekkel a szavakkal csalogassák a munkaasztalhoz a népművészettel foglalatoskodó asszonyok: „Gyere Gyurikám közénk, itt nyugodtan karcolhatod a tojásaidat”.
Később aztán kialakult a városban az a mag, amely hosszú évtizedeken keresztül meghatározta a fafaragó életet, Egri István mellett néhai Kőszeghy Attila is hű társul szegődött a kézműves mesterségben, és együtt tanítgatták a nyári táborokban a fiatalokat a legfontosabb fogásokra. Jakus Juli jóvoltából több megsárgult újságcikk került elő a gyűjteményből, például az emlékezetes 1996-os felvidéki, ipolyfödémesi kézműves kiruccanásról, amikor egy teljes óvodai udvart népesítettek be fajátékokkal az ügyes kezű emberek, ráadásul egy poénos esküvői szertartás keretében Egri István összeházasították a saját Husqvarna típusú kézi láncfűrészével.
S hogy mi mindent készített ezalatt az ötven esztendő alatt Simon György? Hamar lenyűgözte őt a bútorfestés, így kerültek sorra a magyar tájegységek legjellemzőbb motívumai a falusi porták ágyneműs ládáira, konyhai szekrények oldalfalára, üvegtükrök tartószerkezetére, tányérokra, formázott kopjafát, kerti bútort, de bőrözéssel és a „spanyolozás” technikájának elsajátításával is foglalkozott.
A beszélgetést kísérő képeken pedig a nyugdíjazását követő munkáiba is bepillantást engedett a mester. Ezek egyike a Klapka utcai házának egyik belső szobájának plafonját díszíti, egyfajta „bakancslista-darab”, kazettás formában egymás mellé illesztett négyzet alakú művek, aminek láttán olyan az érzés, mintha egy ódon templom belterében járnánk, és pillantásunkat az égre szegezve szembesülnénk a Teremtés képeivel, az egyházi szimbólumokkal, az ősi magyar regék és mondák alakjaival.
A köszöntés befejezéseként Simon György hangsúlyozta, ameddig ereje engedi és nem fogy ki az ötletekből, biztos, hogy életének meghatározó percei-órái lesznek, amint előveszi a szerszámokat és nekiáll a fafaragásnak.