Pénteki gondolatok (16.) – Lakomák a bejglimentes övezetben

Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, és ez hűen igaz a karácsonyi ünnepkörre is, de rám biztosan nem vonatkoznak az általánosságok. Ugyanis egyáltalán nem tartozom az édesszájúak közé.

Olyannyira nem, hogy már gyermekkorom óta egyfajta bejglimentes övezetet hirdettem meg a közvetlen környezetemben. Hiába barnállott csalogatóan csodálatos illatfelhővel a konyhaasztalon a frissen elkészült ínycsiklandó sütemény, én máris dacosan hátat fordítottam a finomságnak. Sohasem szerettem a diós és mákos ízesítést, de palacsintával sem tömtem meg dugig a bendőmet, legfeljebb egy-két túrós példány csusszant le néhanapján a torkomon.

Bezzeg a húsos falatok. Emlékszem, gyermekkoromban mindig a szentestét megelőző szombaton tartották az őrhalmi portán nagymamámék a disznótort, és mint érdeklődő kölyök, folyamatosan ott sündörögtem a felnőttek között, eleinte csak a malac farkát pár pillanatig megfogva éreztem át a hangulatot, később aztán tevékenyebb részese lettem a feladatsoroknak, de sohasem mulasztottam el bőven végigkóstolni a katlanhúsos teknő tartalmát, miként a töltésre váró kolbász és hurkaalap minőségi ellenőrzését is szívesen elvégeztem.

Amikor aztán mindennel végeztünk, és az asszonyok az udvari lámpa fényénél már kevésbé lendületesen kavargatták a zsíros katlant, következhetett a lakoma, benne a számomra legkedvencebb kedvenc kajával, az orjalevessel.

Hasonlóképpen élveztem a karácsonyi ebédeket, egyik napon az apai, a másikon az anyai nagyszülőknél. Miután mindenki telítetten jóllakott, a családtagok egy része néhány fertályórácskára alaposan bepunnyadt, szunyókált egy kicsit, nos, ebből én nem vettem ki a részemet, inkább játszottam a kutyákkal, vagy kértem egy csésze kávét, de hogy elaludjak az ünnepi asztal mellett a fotelben elkényelmesedve – ez nem az én világom.

Kár, hogy ezek a visszapillantások a múlt ködébe révedeznek, és jelenlegi életkörülményeimben nem adatnak meg nekem hasonló élmények.

Aktuális

Hatezer forintért adták tovább a kábeleket a vasúti réztolvajok

Az egész országot bejárta a napokban a hír, hogy két elvetemült férfi rézkábeleket lopott el a Balassagyarmat és Szügy közötti vasúti sínszakasz pályatestéből, ezzel egyrészt komoly balesetveszélyes helyzetet, máskülönben kétmillió forintos kárt okozva a MÁV-nak. Nem tudni, miért éppen azt a sínszakaszt szemelte ki enyves kezű tettére az a két jómadár – egyikük 66, a […]

Továbbiak
Aktuális

Jogerős bírósági döntés kell a pataklopó vállalkozó kitüntetésének visszavonásához

Nemrégiben beszámoltunk arról portálunkon, hogy a Mi Hazánk Mozgalom Heves vármegyei önkormányzati képviselője kezdeményezi a két évvel ezelőtti, országos közéleti vihart kavart, Tarna folyóval kapcsolatos vízlopás főszereplője, a borászati vállalkozó kitüntetésének visszavonását. Ezt a bejelentést Kismihók Tamás a legutóbbi testületi ülésen elő is terjesztette. Több, mint két évvel ezelőtt komoly felháborodást keltett nem csak Hevesben, […]

Továbbiak
Aktuális

Javában zajlik a történelmi emlékhely és környezete felújítása

Közel száz esztendeje fogadja a Romhányba érkezőket a Rákóczi-szabadságharc nevezetes csatájának turulmadaras díszítésű emlékműve. A kőoszlopon és környékén most serény munkálatok zajlanak, a történelmi emlékhely teljesen megújul 2025-ben. Vezér Attila, a község előző polgármestere tavaly nyár elején számolt be arról, hogy egy központi támogatásnak köszönhetően még abban az esztendőben megkezdődik a turulos emlékmű és környezetének […]

Továbbiak