A Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője, Dócs Dávid és a Mi Hazánk Ifjai szombaton tiltakozást szervezett a Balassagyarmat-Ipolytarnóc vasútvonal megszüntetése ellen.
A tiltakozáshoz jelentős számú résztvevő mellett az esemény közben is többen csatlakoztak, látván hogy végre vannak, akik kiállnak a lezárások ellen.
A szombati napon nosztalgia vonat közlekedett az augusztus elsejével a forgalom alól mentesített vonalon.
A vonat Budapest-Nyugati pályaudvarról indult, s teltházas volt, ami nem csak a páratlanul szép nógrádi tájnak, de annak is köszönhető volt, hogy a vonatot továbbító NOHAB mozdony a 60. életévébe lépett.
A közlekedő vonat mellett a Mi Hazánk Mozgalom és a Mi Hazánk Ifjai molinókkal akciózott több állomáson is, mint például Balassagyarmat, Szécsény és Ipolytarnóc, s a helyiek mellett a vonat több utasának is elnyerték a szimpátiáját vele.
Az akciónak előzménye is volt, hiszen Dócs Dávid szervezésével szeptemberben jóval több, mint 100-an tüntettek a balassagyarmati vasútállomás előtt, ahol felszólalt többek között a város volt kormánypárti vezetője, Medvácz Lajos is, aki mindig következetesen kiállt a vasút mellett, képviselve ezzel a térség érdekét.
Dócs Dávid ezen a tüntetésen kijelentette, hogy addig nem tágít, amíg Lázár János miniszter asztalára nem teszi az Ipoly-völgyi vasút koncepcióját.
Ugyanis a MÁV (Magyar Államvasutak Zrt.) még júliusban, minisztériumi egyeztetéssel úgy döntött, hogy több másik mellett lezárja, megszünteti az északi (magyar-szlovák) gúnyhatár mellett futó, Balassagyarmat-Ipolytarnóc vasútvonalat, mely a határ másik felén Losoncig ér.
Ez a vonal 1896. óta működött, de 102 éve a Trianoni Békediktátum megszületését követően funkcióját vesztette, majd miután a 60-as években felszedték a Drégelypalánk-Ipolyság közötti 6,6 kilométeres szakaszt, végképp kérdésessé vált a sorsa a jövőt illetően is.Pedig hazánkban a vasúthálózatok óriási lehetőségeket rejtenek mind személy-, mind teherszállítás terén, de úgy tűnik a MÁV fejlesztés helyett inkább a kukába dobja Magyarország lehetőségeit. A kálvária korábban a romhányi vonal bezárásával, majd a Balassagyarmat-Budapest közvetlen járat megszüntetésével kezdődött.
A teherszállítás terén példának okáért a szlovákok és a lengyelek irányába is jelentős teherforgalmat lehetne lebonyolítani, bekapcsolva a rétsági és balassagyarmati ipari parkokat is, továbbá újra lehetne indítani a 2007. óta szintén szüneteltetett romhányi vonalat is, mely például a romhányi csempegyárnak is jó szolgálatot tenne, az erdészetekről nem is beszélve.
Az egész persze akkor lenne kerek, ha két határátlépéssel Ipolyságot kötné össze Losonccal az Ipoly-völgyi vasút, annak szellemében, ahogy annak idején megépült!
A fővároshoz közeli vármegyékben és régiókban az egyre növekvő dugók miatt a vasútlezárások olajat jelentenek a futótűzre. Ezekkel az intézkedésekkel a MÁV több fennálló problémát fokoz, ahelyett hogy megoldaná őket. Kétségkívül egyedi hozzáállás.
Ahelyett, hogy a hatalom segítené a Nógrád vármegyeiek életét, hovatovább megalapozná a vidéki fiatalok jövőjét, évről-évre csak rontanak a helyzeten, többek között a mobilitásukat illetően is.
Budapest folyamatosan szívja magába a Nógrád vármegyei fiatalokat. Ezt a problémát nem csak az csökkentené jelentősen, ha a vármegye nem a kátyúiról lenne híres, melyek kikerülésével az autós egy másik kátyúba gurul, hanem ha könnyítenének a tömegközlekedésen is, ehelyett rontanak rajta, és még terheltebbé és zsúfoltabbá teszik az utakat.
Ilyen körülmények és hozzáállás mellett hogyan is várhatnánk el a nógrádi fiataloktól, hogy vidéken maradjanak és onnan közlekedjenek a centrumba?
A 20. század közepe óta egy szűnni nem akaró, fokozódó romlás áldozata a magyar vidék és mezőgazdaság, melyek kulcsfontosságúak LENNÉNEK a Kárpát-medencében élőknek.
A vidék és a város között egyre szélesedik a szakadék, hidak helyett falak épülnek, az új nemzedékek elszakadnak a természettől, elhagyják hagyományaikat, tradícióikat, elveszítik kulturális identitásukat, közösségtudatukat, felbomlik a nemzeti egység.
A nemzet fennmaradását a hagyományok őrzik, a hagyományokat pedig a vidék és a fiatalság. De ha vidéken nincs fiatalság, nemzet sem lesz, hogy fennmaradjon.
Ahogy 100 éve a Felvidék elszakadt Magyarországtól, úgy napjainkban a vidék a várostól, a fiatalság pedig a hazaszeretettől.
Az elmúlt 30 év elhibázott gazdaságpolitikája és annak irányító politikusai felelősek a MÁV-nál tapasztalható állapotokért. A vasút fejlesztése a térség, tehát a vidék fejlesztését is jelentené, ha végre elkezdené valaki, amíg a lezárás a fejlődés ellenkezőjével egyenlő.
Nem egy elszigetelt, hanem egy, az ország vérkeringésébe bekötött, a helyben élőknek lehetőséget kínáló vidéket szeretnénk, mely nem csak az ott lakók, de az egész ország érdeke is!
Éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom tiltakozik a vasútlezárások ellen!
Ha szeretne még tájékozódni a témában, olvassa el korábbi cikkeinket is: 1. – 2. – 3.
