A somoskői csoda és a macskakövek

Február 15-én ünnepelte centenáriumát Somoskő és Somoskőújfalu visszatérése az anyaországhoz, miután 1920. június 4-én, a trianoni békeparancs ratifikálásával elcsatolták mindkettőt az újonnan alakult Csehszlovákiához. Érdekesség, hogy a két település visszatérése az utolsó, mindmáig érvényben lévő területi gyarapodásunk, hiszen a bécsi döntések és a világháború alatt erővel elfoglalt területek az ismert okok miatt ismételten elkerültek tőlünk a párizsi békekonferencia döntései nyomán. Öröm az ürömben, avagy így tért vissza a macskakő Magyarországra.

Mint ismeretes, az észszerűtlen döntések nyomán szétszabdalták az egykori Monarchiát, színmagyar települések is idegen országokhoz kerültek. Ez a sors jutott a palócvidék számára is, az eredeti Nógrád vármegye egy része Csehszlovákiához került, így Somoskő, Somoskőújfalu és a vár is.

Az elcsatolt területek persze megannyi, első pillantásra láthatatlan emberi sorsot is rejtettek, nem volt ez másképp Prof. Dr. Krepuska Géza esetében sem. Krepuska a Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora volt és 1905-ben vásárolt magának birtokot a környéken, amelyen volt egy bazaltbánya is.

A doktort, aki egyébként úttörőnek számított a fülgyógyászat terén is, érzékenyen érintette a trianoni döntés, hiszen így birtokai egyik percről a másikra egy idegen országba vándoroltak át a rajta lévő értékes ásványokkal együtt. Ezt el is panaszolta mindenkinek, itt pedig vegye át a stafétát egy véletlen történet.

Fő a vidámság. Somoskő vára a csehszlovák érában, háttérben Salgó várával, 1937-ben, egy évvel az első bécsi döntés előtt (fotó: Fortepan)

A határkijelöléseket végző határrendező bizottság egyik angol tagja éppen Budapesten tartózkodott, amikor lebetegedett. A súlyos beteg tiszt – mivel fül-orr-gégészeti problémája volt – éppen Krepuskához került, aki csodával határos módon kigyógyította a kórból. Cserébe Krepuska megkérte, vessék újra revízió alá Somoskő környékét, melyet a bizottság tagjainak is megüzent, méghozzá a legenda szerint úgy, hogyha találnak Somoskőújfaluban olyan embert, akivel szlovákul szóba tudnak elegyedni, maradhat minden így.

Mivel a környék jelenleg is magyar terület, tudjuk, hogy ez nem sikerült. Ez egyben egy hosszas tárgyalássorozat elejét is jelentette, a határrendező bizottság visszatért Budapestre és vizsgálni kezdte a lehetőségeket. A bizottság 1922. márciusi ülésén szavazategyenlőség született a kérdést illetően (mellettünk szavazott a magyar mellett az angol és a japán fél is), így az ügy a Nagykövetek Tanácsához került, amely végül a két érintett félre hárította azt. Ez természetesen kudarcot vallott, pedig ekkor csak Somoskőt kértük vissza a csehszlovákoktól, így a kérdés ismét a Nagykövetek Tanácsán keresztül került a Népszövetséghez.

Utóbbi végül 1923. április 23-án döntött, így végül hazatért Somoskő, Somoskőújfalu és a környék bazalt- és szénbányáinak jelentős része. Sőt, ezen kívül még az idegenben maradt bazaltbányák kitermelési jogát is megkaptuk, a kitermelt kőzetet pedig vasúton hozhattuk be vámmentesen. Krepuska birtokában is volt ilyen bánya.

De hogy jön ide a macskakő? Bizony, a határtól pár kilométerre feküdt a macskalyuki kőfejtő is, innen származtak a „macskakövek”, a négyzet alakú bazaltkövek, melyek egykor Magyarország utcáit, útjait borították, borítják néhol ma is.

A vasúti határátkelő 1981-ben (fotó: Fortepan)

Amit azonban nem tudtak elengedni a csehszlovákok, az természetesen a vasút volt. A somoskői vasútállomás közös használatba került, kétállami megoldás alapján pedig az állomásfőnök magyar volt, a bányaigazgatók csehszlovákok (a bányákat a másik fél is használta, amely még bonyolultabbá tette a helyzetet).

A számunkra pozitív döntés végül 1924. február 15-én, délután 4 óra 30 perckor, majdnem napra pontosan 100 évvel ezelőtt lett hivatalos, 15 négyzetkilométerrel és 2500 lélekkel gazdagodtunk így. A sikerben oroszlánrésze volt Prof. Dr. Krepuska Gézának, dr. Auer Pál jogásznak, valamint Liptay B. Jenőnek, a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. igazgatójának is.

1924-ben a somoskői vár Csehszlovákia része maradt, ám az első bécsi döntés végül ezt is újfent Magyarországnak ítélte. Ezt a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés sajnos ismét elszakította, sőt, ekkor a Krepuska-bánya kitermelési jogát is elvesztettük.

A Hazatérés kútja Somoskőújfaluban

A visszatérés ténye az államszocialista érában természetesen tabu volt, Somoskőt és Somoskőújfalut 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták, utóbbi egy 2004-es helyi népszavazás nyomán ismét önállósult, amelyet 2006 októberében ratifikáltak. A rendszerváltoztatást követően ismét lehetett beszélni a somoskői térség visszatéréséről, a 75. évfordulón, 1999. február 15-én ennek alkalmából a magyar és immáron a szlovák fél megnyitotta a határátkelőt a somoskői várnál.

Somoskőújfalu helyi iskoláját Dr. Krepuska Gézáról nevezték el, a két település pedig 2017 óta a Hazatért falu címet viseli. Somoskőújfalu 1999 óta megünnepli az eseményt „hazatérés napja néven”, a község főterén pedig megtaláljuk a Hazatérés Emlékművét is, a Hazatérés Háza pedig az ominózus időszak megpróbáltatásait, örömeit tárja elénk.

Érdemes elgondolkodni, vajon mi lett volna akkor, ha a Népszövetség és a határrendező bizottságok jobban szem előtt tartják az etnikai elveket és nem ilyen kalandos módon tudtunk volna csak visszaszerezni egy-egy kisebb területet az elszakított országrészekből. Krepuska Gézákra persze mindig szükség van, főleg, ha akkor, amikor komoly bajban van az ország.

Ábrahám Barnabás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Felvidék Helyi Történelmi

A magyarellenes Štúrt ünnepelte a budapesti oktatási intézmény

„A szlovák nyelv feltámadásának a napja. 1843. február 14-én Ľudovít Štúr kifejezte azonelgondolását, hogy szükség van egy új írott nyelv elfogadására, amely minden szlovákotegyesítene.” Ez a mondat olvasható szlovák nyelven a Budapesten működő Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda,Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium facebook oldalán, amelyet az intézmény február 14-énosztott meg a 19. századi magyarellenes szlovák költő […]

Továbbiak
Aktuális Belföld Közéleti Történelmi

Mi Hazánk Ifjai: Példaképek nélkül nincs jövő!

163 éves lenne Tisza István gróf. „Négy politikai merénylet. Ennyi kellett az egyik legnagyobb magyar politikus megöléséhez. Ha Magyarország egykori kiváló miniszterelnöke, Tisza István gróf még élne, ma ünnepelné 163. születésnapját. Helyette jelen pillanatban is, forog a sírjában. Forog a sírjában annak az országnak a földje alatt, melynek védelmében, vezetőjeként, halála napjáig harcolt hazánk ellenségei, […]

Továbbiak
Történelmi

Vizy Zsigmond, Balassagyarmat hőse

Messze nem kap akkora figyelmet, mint kellene, de január 29-én volt a balassagyarmati felkelés – vagy csehkiverés – 105. évfordulója. A vesztes háború poklában szenvedő Magyarország – részben a rossz belpolitikai döntéseknek „köszönhetően” – elképesztően előnytelen helyzetből nézte végig, ahogy új szomszédai még az antantnál is éhesebbek, és egyre nagyobb területeket szakítanak ki az egykori […]

Továbbiak