Csupán a kormányhoz közeli sajtó értesült arról időben, hogy március 17-én Nyugat-Nógrádba látogatott Szíjjártó Péter külgazdasági – és külügyminiszter. Útja során két ipari parkban is komoly fejlesztési bejelentéseket tett, de ezeket a helyszínen csak Nagyoroszi polgármestere hallotta élőben, rétsági kollégáját „elfelejtették” meghívni a házigazdák.
Különböző mellék-csatornákon keresztül értesült a Palóc Hírnök a miniszteri túráról. Természetes kíváncsisággal tekintettünk a részletek kibogozása felé, igyekeztük megtudakolni, miért is jött Palócföldre a tárcavezető. Megkerestük Mezőfi Zoltánt, Rétság polgármesterét, hogy bővebb információt kérjünk tőle. Legnagyobb megdöbbenésünkre közölte, ő nem volt ott az ipari park gyáregységében a miniszter látogatásánál, ugyanis semmilyen meghívót nem kapott. Felettébb érdekesen fogadtuk a polgármester szavait, és nyugodtan kijelenthető, rendkívüli tiszteletlenség az adott cég (nem írjuk le a nevét) tulajdonosai részéről, hogy annak a településnek a polgármesterét vették figyelmen kívül, ahol nem csupán a telephelyük található, hanem az adott önkormányzatnak nagyon sokat köszönhetnek.
Nem kívánunk Mezőfi Zoltán fogadatlan prókátorának szerepében „tündökölni” – hiszen nem is értesítettük előre e cikk megírásáról – , de mindenképpen megjegyzendő, hogy a protokoll szerint akkor is illendő a bennünket befogadó és üzemünknek földterületet nyújtó város önkormányzat vezetését meghívni egy nagyobb szabású rendezvényre – márpedig Szíjjártó Péter milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket jelentett be -, hogy ha éppenséggel nem szimpatizál az éppen hatalmon lévő kormányzat politikájával. Az illem, a tisztesség ezt kívánja, és bizony erről megfeledkeztek az ipari park területén működő munkáltatók.
Hogy mi állt ennek hátterében, csak fejtegetésbe bocsátkozhatunk. Könnyedén előfordulhat, hogy előre leszóltak a külügyminisztériumból a vállalati főnököknek, mellőzzék az ellenzéki polgármester megjelenését, hiszen Szíjjártó látogatása cseppet sem palástolt kampányesemény volt. Ha Nagyorosziban is hasonlóképpen elfeledkeztek volna Babicska Károly meghívásáról, még úgy-ahogy érthető lenne a szándék, de erkölcsileg akkor is megkérdőjelezhető volna. Így azonban, hogy az egyik cég szívesen látta köreiben a nekik voltaképpen átvitt értelemben kenyérkereseti forrást biztosító települési vezetőt, a másik pedig egyfajta nemkívánatos személynek tekintette Mezőfi Zoltánt a külügyminiszter jelenlétében, mindenképpen jogosan érheti szó a ház elejét, etikai értelemben teljesen elfogadható a rájuk mért szemrehányást. Mondhatni úgy viselkedtek, mintha a rétsági ipari park azon része, ahol ők működnek, egyfajta állam lenne az államban, szigorúan vett kormányzati zóna és fikarcnyi köze sem lenne a „befogadó” önkormányzathoz. Ez viszont nem igaz!
Persze a rétsági cégvezetők biztosan kapásból tudnának mondani rengeteg kifogást, a tény azonban tény: Rétság polgármestere nem kapott meghívást a város életében is fontos pillanatnak számító rendezvényre.
Tisztelt cégvezetők! Gondolkodjanak el megfontoltabban, és legközelebb akkor talán másképp cselekednek!
