Február 15-én ünnepelte centenáriumát Somoskő és Somoskőújfalu visszatérése az anyaországhoz, miután 1920. június 4-én, a trianoni békeparancs ratifikálásával elcsatolták mindkettőt az újonnan alakult Csehszlovákiához. Érdekesség, hogy a két település visszatérése az utolsó, mindmáig érvényben lévő területi gyarapodásunk, hiszen a bécsi döntések és a világháború alatt erővel elfoglalt területek az ismert okok miatt ismételten elkerültek tőlünk a párizsi békekonferencia döntései nyomán. Öröm az ürömben, avagy így tért vissza a macskakő Magyarországra.
Mint ismeretes, az észszerűtlen döntések nyomán szétszabdalták az egykori Monarchiát, színmagyar települések is idegen országokhoz kerültek. Ez a sors jutott a palócvidék számára is, az eredeti Nógrád vármegye egy része Csehszlovákiához került, így Somoskő, Somoskőújfalu és a vár is.
Az elcsatolt területek persze megannyi, első pillantásra láthatatlan emberi sorsot is rejtettek, nem volt ez másképp Prof. Dr. Krepuska Géza esetében sem. Krepuska a Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora volt és 1905-ben vásárolt magának birtokot a környéken, amelyen volt egy bazaltbánya is.
A doktort, aki egyébként úttörőnek számított a fülgyógyászat terén is, érzékenyen érintette a trianoni döntés, hiszen így birtokai egyik percről a másikra egy idegen országba vándoroltak át a rajta lévő értékes ásványokkal együtt. Ezt el is panaszolta mindenkinek, itt pedig vegye át a stafétát egy véletlen történet.
A határkijelöléseket végző határrendező bizottság egyik angol tagja éppen Budapesten tartózkodott, amikor lebetegedett. A súlyos beteg tiszt – mivel fül-orr-gégészeti problémája volt – éppen Krepuskához került, aki csodával határos módon kigyógyította a kórból. Cserébe Krepuska megkérte, vessék újra revízió alá Somoskő környékét, melyet a bizottság tagjainak is megüzent, méghozzá a legenda szerint úgy, hogyha találnak Somoskőújfaluban olyan embert, akivel szlovákul szóba tudnak elegyedni, maradhat minden így.
Mivel a környék jelenleg is magyar terület, tudjuk, hogy ez nem sikerült. Ez egyben egy hosszas tárgyalássorozat elejét is jelentette, a határrendező bizottság visszatért Budapestre és vizsgálni kezdte a lehetőségeket. A bizottság 1922. márciusi ülésén szavazategyenlőség született a kérdést illetően (mellettünk szavazott a magyar mellett az angol és a japán fél is), így az ügy a Nagykövetek Tanácsához került, amely végül a két érintett félre hárította azt. Ez természetesen kudarcot vallott, pedig ekkor csak Somoskőt kértük vissza a csehszlovákoktól, így a kérdés ismét a Nagykövetek Tanácsán keresztül került a Népszövetséghez.
Utóbbi végül 1923. április 23-án döntött, így végül hazatért Somoskő, Somoskőújfalu és a környék bazalt- és szénbányáinak jelentős része. Sőt, ezen kívül még az idegenben maradt bazaltbányák kitermelési jogát is megkaptuk, a kitermelt kőzetet pedig vasúton hozhattuk be vámmentesen. Krepuska birtokában is volt ilyen bánya.
De hogy jön ide a macskakő? Bizony, a határtól pár kilométerre feküdt a macskalyuki kőfejtő is, innen származtak a „macskakövek”, a négyzet alakú bazaltkövek, melyek egykor Magyarország utcáit, útjait borították, borítják néhol ma is.
Amit azonban nem tudtak elengedni a csehszlovákok, az természetesen a vasút volt. A somoskői vasútállomás közös használatba került, kétállami megoldás alapján pedig az állomásfőnök magyar volt, a bányaigazgatók csehszlovákok (a bányákat a másik fél is használta, amely még bonyolultabbá tette a helyzetet).
A számunkra pozitív döntés végül 1924. február 15-én, délután 4 óra 30 perckor, majdnem napra pontosan 100 évvel ezelőtt lett hivatalos, 15 négyzetkilométerrel és 2500 lélekkel gazdagodtunk így. A sikerben oroszlánrésze volt Prof. Dr. Krepuska Gézának, dr. Auer Pál jogásznak, valamint Liptay B. Jenőnek, a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. igazgatójának is.
1924-ben a somoskői vár Csehszlovákia része maradt, ám az első bécsi döntés végül ezt is újfent Magyarországnak ítélte. Ezt a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés sajnos ismét elszakította, sőt, ekkor a Krepuska-bánya kitermelési jogát is elvesztettük.
A visszatérés ténye az államszocialista érában természetesen tabu volt, Somoskőt és Somoskőújfalut 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták, utóbbi egy 2004-es helyi népszavazás nyomán ismét önállósult, amelyet 2006 októberében ratifikáltak. A rendszerváltoztatást követően ismét lehetett beszélni a somoskői térség visszatéréséről, a 75. évfordulón, 1999. február 15-én ennek alkalmából a magyar és immáron a szlovák fél megnyitotta a határátkelőt a somoskői várnál.
Somoskőújfalu helyi iskoláját Dr. Krepuska Gézáról nevezték el, a két település pedig 2017 óta a Hazatért falu címet viseli. Somoskőújfalu 1999 óta megünnepli az eseményt „hazatérés napja néven”, a község főterén pedig megtaláljuk a Hazatérés Emlékművét is, a Hazatérés Háza pedig az ominózus időszak megpróbáltatásait, örömeit tárja elénk.
Érdemes elgondolkodni, vajon mi lett volna akkor, ha a Népszövetség és a határrendező bizottságok jobban szem előtt tartják az etnikai elveket és nem ilyen kalandos módon tudtunk volna csak visszaszerezni egy-egy kisebb területet az elszakított országrészekből. Krepuska Gézákra persze mindig szükség van, főleg, ha akkor, amikor komoly bajban van az ország.
Ábrahám Barnabás